222

-Sziasztok- köszöntek kedvesen, mire mi Jamesszel csak biccentettünk, de ezt apa sajnos észrevette, és hangot is adott nemtetszésének.

-Logen!-mondta fenyegetően, mire mind a ketten fél szemöldökünket felvonva néztünk rá. Az egyszerre mozgás nagyon megy.

- Harry Styles – nyújtott kezet a zöld szemű, de eszünk ágában se volt elfogadni. Csak hülye pancserek, akik apáékon keresztül akarnak a csúcsra jutni.

-Zayn Malik- állt fel a mellette ülő sok tetoválással rendelkező srác. Na, ő már szimpibb volt. Nem úgy nézett ki, mint aki most kelt ki a tojásból.

-Niall Horan- mondta a szöszi, aki az egyik asztalfőn trónolt. Háát, nem ő a csapat frontembere az bizti.

-Liam Payne- mutatkozott be az egyik barna hajú. ez a gyerek úgy néz ki, mint egy maci. Vicces, biztos ő a „gondoskodó”.-Louis….!- nézett rá figyelmeztetően az utolsó srácra, aki még nem mutatkozott be, most morcosan intett egyet, és nagy kegyesen elárulta a vezetéknevét.

-Tomlinson- morogta, mint aki gyűlöl mindent. Jó, mert ebben a pillanatban teljes szinten egyet értek vele. Francért kellett minket ide rángatni.

Mivel most mindannyian minket fürkésztek, James bemutatkozott.

-James- az ő hangjában is érződött egy jó nagy adag unalom, meg vágy, hogy letudjuk ezt a baromságot.

-Sky – mondtam én is, és levágtam magam egy székre, míg a bátyám az eggyel arrébbira telepedett le, ugyanabban pillanatban, mint én.

-Oké… ez hátborzongató volt.- nevetett fel zavartan az a Henry…nem, aza…huhh, hogy is hívják? ÁÁÁ, mindegy, volt, hogy úgy jártam vagy két hétig egy sráccal, hogy a nevét nem tudtam. Még most se.

-Logeeen…-vitte fel ezúttal Patrick fenyegetően a hangsúlyt.

-Mivammá- kérdezte kulturáltan James.

-Több jó modort!-mondta apa.

-Khmm… Louis… ezt te is magadra vehetnéd-köszörülte meg a torkát a maci, asszem Li… am. Igen Ő. Most mit kell csesztetnie mindenkinek mindenkit?

-Leakadhatsz rólam- vetette oda a srác kicsit sem kedvesen. Mivel jött a pincér, mindenki gyorsan leadta a rendelését, és apáék kivonultak cigizni. Mivel reggel kötöttem egy fogadást Joe-val, hogy addig, míg a kaja kijön, nem cigizek, nézhettem a vigyorát, ahogy elsétált mellettem.

-Louis! Ne akassz már ki mindenkit az első percben!-próbálta nevelni Liam a gyereket, de az oda se bagózott. Bagó… nekem is el kéne szívnom egyet, de akkor egy hétig Joe-é lenne az Xbox . Azt meg természetesen nem hagyom.

-Több ideig akarunk itt maradni, mint fél óra?-döbbent le totálisan a tesóm, vele egyetemben én is.

- Miért? Azt gondoltátok, hogy csak idejöttök, és mehettek is?- kérdezte a göndör hajú, akinek még mindig nem tudom a nevét.

-Igen!- vágtuk rá egyszerre hárman, amin meglepődtem. Úgy tűnik Louis is csatlakozott az eddig kétszemélyes kórusunkhoz.

- Meg vagytok húzatva? Egy ismerkedős vacsit nem lehet lezavarni, fél óra alatt.- oktatott ki minket a szöszi. Nem tudom, mi ez a hajmánia nálam, de így a legegyszerűbb őket megkülönböztetni.

- B@asz@meg- kezdtünk el most csak ketten szinkronba káromkodni.

-Miaz? Programotok volt?- kérdezte érdeklődve Zayn.

-Igen….-kaptuk elő a mobiljainkat, és bejelentettük, hogy késni fogunk. Hát mit ne mondjak nem örültek.

-Hányra mentetek volna?-kérdezősködött tovább, miután James letudta az embereket. Engem még nagyban ostromoltak, ezért Ő válaszolt.

-Fél tízre, de még át kellett volna öltöznünk.

- Fél kilenc… Még simán odaértek, ha negyed órán belül elindultok.- kezdtek ötletelni.

-Jó, de hogyan? Nem léphetünk le, apa kinyír…- kezdte James, mire Louis felkapta a fejét.

- Nektek ki az apátok?- kérdezte, mire már én is letettem a mobilom.

- Pete-vágtuk rá egyszerre.

-Aztarohadt…-gondolkodott el, míg a haverjai csak nagy szemekkel nézték.

Csak annyi, hogy nevet változtattam 

Swaag Tücske 

111/ Avagy mutatkozzunk be

-Ha megint kiszöktök nem vállalok értetek felelősséget!- dühöngött apa, majd fogta magát, és az ajtót maga után jó erősen becsapva távozott.
-Huhh, ezt megúsztuk.-sóhajtott fel James.
-Igen, mert te úgy ismered, hogy ilyenkor nem szivat meg minket, mi?- kérdeztem gúnyosan, és tovább puffogva hozzátettem.-Biztos el fog rángatni arra a hülye vacsira a legújjabb "üzlettársaival"...
-Jó, de akkor is, miért nem érti meg? Csak 7 évvel idősebb mint mi... Most volt , az ő szavaival élve, tini.- érvelt asszem okosan a bátyám. Miután ezt így megbeszéltük, mind a ketten csendbe burkolóztunk. Tudtam, hogy ő is azon gondolkodik, mint én, hogy kik lehetnek ezek a híres ficsúrok (ezt Patrick mondta rájuk, még az első napjuk előtt). Ja, nem ártana egy kis bemutatás. Én Skyler Logen vagyok, ikerbátyám az előbb említett James. Édesanyánk 8. születésnapunk után pár héttel otthagyott minket az akkor 15 éves Pete Wentz-el, aki már benne volt a bandában, és meglépett. Egy ideig a Wentz nagyi vigyázott ránk, de aztán apáék kitalálták, hogy Jamest magukkal viszik. Csak Jamest. Na, mi nem nyugodtunk bele, hogy csak úgy elválasszanak minket, ezért amint apa James kezét fogva kilépett az ajtón, mind a ketten olyan őrült hisztérikus sírásba keztünk, hogy tőle az utca zengett, tőlem meg a ház. Ezt az éktelen ricsajt két napig bírták ideggel, így másnap délután már én is ott ültem a turnébuszon.  Mondjuk szerintem ezt már százszor megbánták, de mindegy. Asszem elfelejtettem említeni, hogy pótapánk a Fall Out Boy tagja, a híres Pete Wentz. Ezért éltük az életünket szállodai szobákban, és turnébuszokon. Mindenhová magukkal visz a banda, így már szinte az egész világot bejártuk. Mivel négy apánk van ( a srácok) ezért én igazán fiús lánynak számítok. A hajam az egyetlen megkülönböztetőjelem az ikremtől. Hosszú szőke a derekamat verdeső egyenes szálú hajam lenne, ha nem festettem volna be a  felétől feketére, azalatt lilára, és legalul pirosra. Így most ilyen szivárványos séróm van. Senki nem akadt ki, amikor beállítottam ezzel a hajviselettel a buszba, csak elismerően biccentettek egyet. A szemölsökpiercingem után ez semmi. Jamesnak is van ugyanolyan szemékje, mint nekem, és ez evidens, ha az ember egy punkrock banda gyereke. Mert igen, a banda gyerekének mondjuk magunkat, mivel mindegyik tag olyan nekünk, mint az apánk. De ezt már mondtam. A koncertek alatt vagy a közönség soraiban tombolunk, vagy a fiúk öltözőjét " rongáljuk". Mondjuk arra is akadt már példa, hogy a színpadon ökörködtünk.  Jamessel elválaszthatatlanok vagyunk. Ha valamelyikünk kitalál egy balhét, amit általában felváltva szoktunk, mind a ketten csináljuk. Eggyütt, vagy semmi. Ez a mottónk. És ha valaki figyelt, rájöhetett, hogy nem ugyanaz a vezetéknevünk, mint apunak. Ez azért van, mert anya már terhes volt velünk, mikor apával összejött, és tudta, hogy ki volt az apánk. Egy kémikus, aki egy rosszul elsült kísérlet miatt meghalt. Hát igen...ezért értünk mi annyira a különféle folyadékok vegyítéséhez. Khm...erről gondolom nem kell bővebb magyarázatot adni... Havonta minimum kétszer állítunk be hullarészegen. Visszatérve a "ficsúrokhoz", apuék a(z) One Direction-nal csinálnak közös lemezt, és be akartak minket nekik mutatni, merthogy pont a mi korosztályunk. Ja, igen, csak arra apa nem gondolt, hogy az ilyen nyálas zenét játszó, eröltetett poénokat nyomó srácokkal semmi kedvünk megismerkedni. Ezért mindenféle kibúvót kerestünk, és az utolsó úgy tűnt, be is jön, csak a turnébusszal nem számoltunk. Elcsaptt mindkettőnket, a mi hibánkból. Nekem egy jó nagy heg lett a vállamon Jamesnek meg az oldalán, és most apa ezért üvöltött vagy egy fél órát, hogy mi milyen felelőtlenek vagyunk, meg hogy így is szobafogságban voltunk( hosszú sztori) miért tettünk rá még egy lapáttal, és a sajtóról már ne is beszéljünk: A Logen ikrek balesetetszenvedtek önhibából megint!!! És még ehhez hasonlók. Ennyit a bemutatkozásról.
-JUSTIIIIIN-üvöltöttem torkom szakadtából apáék stylist-jának, aki pár pillanaton belül száját elhúzva ott is termett. Ja, igen, ez már a készülődés az esti "ismerkedésre". Jamessel elhatároztuk, hogy megszivatjuk a "ficsúrokat".-Ezt komolyan gondoltad?- mutattam az elöttem lógó ruhára.
-Apád ötlete volt.- mentegetőzött.-Deee...itt van ez. Ez talán jobb.- húzott elő a háta mögül egy egyszerű fekete lenge ruhát.
-JUSTIIIN!!!-hangzott ezúttal a másik Logen üvöltése. Hát igen, kulturáltak vagyunk.
-Neki mit adtál?- vontam fel kérdőn a szemöldökömet.
-Inget...-sóhajtott lemondóan, belőlem meg kitört a röhögés. Jamesről köztudott, hogy nem vesz fel inget. Soha.-Na, megyek viszek valami normálisat az öcsédnek.
-Sok sikert, ha nem egy pólót viszel esélytelen- villantottam meg ezerwattos mosolyomat. Miután kiment a szobából előtúrtam a bőrönd aljáról, hol máshol lett volna, a fehér cicanacimat, és a tornacipőmet. Nem fogok szutykos magassarkúban botladozni. Amúgy is. Fekete, nem? Miután felöltöztem, átmentem James-hez, hogy megnézzem hogy áll. Kopogás után választ se várva nyitottam be.
-Hogy állsz?- kérdeztem.
-Kész- túrt bele gyorsan a hagába, és megigazította a fehér pólójára húzott fekete zakót.
-Ismételten sikerült összeöltöznünk- röhögtem el magam, ahogy végignéztem magunkon az egészalakos tükörben.
-Logen! Indulunk!-kiabált apa, miután rájött, hogy nem a nappaliban vagyunk.
-Megyek!- kiáltottuk vissza egyszerre, és kitört belőlünk a röhögés. Ezt a Logenezést nem rég kezdték el alkalmazni, mert erre mindíg hallgatunk, és ráadásul mind a ketten. Egymást is mindíg így hívjuk, de másnak nemigen engedjük meg. Csak apa szokta ezt használni, amikor nincs kedve a lakosztály minden szegletét átkutatni értünk.
Miután sikerült elindulni Andy rájött, hogy fent hagyta a telefonját és visszaszaladt, így negyedórás késéssel sikerült beesnünk a vacsira. Mikor odaértünk apa céltudatosan elindult egy nagy asztal felé, ahol, mint később kiszúrtam, az öt srác már ott ült.

Prológus ;)

Eddig komolyan ez volt a legjobb szálloda az évek során. Nem tudom, hogy miért, de maradunk egy hónapot. Apáék valami tinikkel  dolgoznak itt hosszabb ideig. Hol is vagyunk...ja, igen Londonban. Visszatérve a hotelekhez, ez a legjobb eddig, aztán a Santa Monica-i, ott közvetlen a tengerparton volt. A harmadik helyezést a Los Angeles-i érdemli, nem feltétlen a szálloda miatt, hanem a város pörgése volt itt a mérvadó. Azok a bulik...de jó volt. Visszatérve ide, ez azért tetszik, mert külön emeletünk van, ezért az őrültek nem tudnak belopózni vendégnek kiadva magukat. Mivel szobafogságban vagyunk a legutóbbi incidens miatt, itt kell poshadnunk. Már egy hete vagyunk Londonban, de még semmit nem láttam a városból. De szerencsére holnapután lejár a büntetés, és mehetünk. De addig még...

Asszem itt vagyok

Siasztook. A másik blog egy picit szünetel, mert ihletrekedés van a háztájunkon, de ehhez van most sok ötletem. Azt előre le szeretném szögezni, hogy: A helyesírás nem az erősségem, nem ismerem teljes mértékben a bandát amiről írni fogok, így kérlek figyelmeztessetek a bakijaimra, és még annyi, hogy ez a sztori TELJES MÉRTÉKBEN KITALÁLT!!
Jó szórakozást, rakom is fel a prológust.


Tücske lennék