Sziasztok Twinerek :D
Ma esett a hó!!!! Legalábbis itt nálunk. Ha kinézek az ablakomon pont rálátok a hegyekre. Tök szép fehérek. Ma zenehallgatáson, és olvasáson kívül semmit sem csináltam. A Trónok harcát olvasom (irtó jó könyv). Csak ajánlani tudom :D

A Mozi

Sziasztok :D

Az a jó, hogy húsz perce ülök itt a gép előtt, és nézem a köszönést, ami az egyetlen, amit sikerült felvarázsolnom a képernyőre. Eleinte elkezdtem a menekültekről a véleményem megfogalmazni, de aztán rájöttem, hogy nekem még nem alakult ki saját véleményem, mert az iskolában és itthon is teljesen mást nyomatnak ezzel kapcsolatban. Szóval most csak egyszerűen szövegelni fogok. Sulival ma moziban voltunk, valami filmet néztünk egy 17 éves lányról, aki a nők/lányok iskoláztatásáért harcol. Afganisztáni (?) a lány, és nagyon elkötelezett. Az én osztályom, meg az évfolyam C osztálya volt a teremben. A C-ről azt kell tudni, hogy sportosztály (ahogy mi, ezért raknak minket mindig egybe), és ott csak fiúk vannak. Nálunk van 5 lány, és 8 fiú. Igen, kevesen vagyunk, de mindegy, a mozi meg zengett a röhögéstől a film közben, és a tanáraink nem tudtak már mit csinálni, hogy elcsendesítsenek minket (innen is bocsánat nekik). Osztályunk igen kultúráltan tud viselkedni egy moziteremben, a cipők már akkor kerültek le, mikor leültünk (félreértés ne essék, nyolcadikosok vagyunk, szóval "pályaválasztás" előtt állunk, így elvileg kéne tudnunk viselkedni, de ez nem megy).  Szerencsére nem dobálóztunk popcornnal, mert megfenyegettek minket, hogy aki dobál, az megeszi az összes elgurult kukoricát. Ezt nem kockáztattuk. Így csak a röhögés meg a székrugdosás ment ezerrel. Visszafelé a suliba a tanárok próbáltak minket párokba rendezni ( meg ahogy ők azt két nyolcadikos sportosztálynál elképzelték), de miután valakit beállítottak, az azonnal lmászkált, így mikor azt hitték, hogy kész vannak, és elindultunk, úgy szétestünk, hogy csoportokban mentünk, így a tanárok már meg sem próbálkoztak az egésszel, hanem mentek sereghajtóként, hogy ne tűnjön el senki. Azután a tanórákat- kettő volt még- totálisan elbarmultuk, így gyorsan eltelt a nap.
Szerintem csak ennyi mondandóm volt. Love you all: Tücske

Bullying, avagy zaklatás

Sziasztok Twinerek. Mivel eszembe jutott, hogy többet kéne itt aktívkodnom, hogy valaki nyoot is hagyjon maga után, ezért most itt vagyok. A sulinkban jövőhéten Projekthét lesz, és a téma az emberi test. Nem is erről szeretnék beszélni, hanem a tavai Projekthétről, ahol a zaklatás (bullying) volt a téma. Kíváncsi lennék mit gondoltok erről, mit kéne tennie a zaklatottnak, és mit kéne csinálnia, min kéne elgondolkoznia a zaklatónak. Szerintem ha valakit zaklatnak, azt mindenképpen meg kell osztani valakivel, mert az talán tud segíteni, vagy ha nem is, legalább meghallgat, ami egy óriási megkönnyebbülést tud jelenteni (saját tapasztalat, engem is zaklattak, de hál istennek nem olyan durván, mint egyes filmekben, mesélésekben). Elméletileg egy nagyon befogadó iskolaközösségünk van, mégis megtörtént ez a "bullying" néhány osztályban - többek között a miénkben- ezért a tanárok kezdeményezéséből ez volt a témája a tavai projekthétnek. Nem mondom, hogy e miatt maradt abba a zaklatás az osztályunkban, de ez is segített, hogy ma már egyáltalán ne legyen az osztályközösséggel probléma. A zaklatás téma elég népszerű filmkészítés terén, a kedvenc animációs filmem a Para Normen is e téma alapján készült. Csak ennyi lett volna ez a kis agymenés, remélem néhányan azért elolvassátok, és írtok véleményt.


Thanks, and love you all Twiners <3

Hello Again

Sziasztok, tudom, igen tudom hogy régen mutattam bármiféle aktivitást is, de mentségemre legyen szólva, hogy... :D tudom nincs mentség, de ez az ÉN blogom, így akkor dumálok, amikor kedvem van. Szóval. Mostanában nagyon sok időmet elvette a legúljabb (nem is, de PSSSSZT, meg ne hallja ) agyszüleményem a Bonaparte Napoleon. A legjobbmeg mégis az, hogy edzőtáboroztam :) ahham, annyira kimerültem, de annyira jó volt. Most megpróbálok még ma ide egy zenelejátszót rittyenteni, és talán,  ( nem valószínű) egy chatre is marad időm.

Szeretlek titeket... Twinerek <3

ITTHOOOON ;)

Horvátorszááááág!!!4 Annyira jó volt, hogy az elképesztő. Annyit voltam a tengerparton, meg kirándulni, meg hajó... Imádom azt az országot. Lehet, hogy jövőre, De csak LEHET, hogy felvesznek nyári kisegítőnek egy búvárbázishoz. Annyira jó volt... csak annyit akartam, hogy tudjátok, élek még ;)

Luv Tücske

Semmi #summer

Oké, akkor ez még várat magára. Bocsánat, de ismét nem új rész. egyszerűen túlontúl sablonnak találtam a sztorit, szóval nem jön az ihlet. Szerintem ezt a blogot inkább csak ilyen offbejegyzésekre fogom használni, hátha valakit érdekel, vagy ha nem is, legalább én leírom. Ja, és mindjárt megdögölök, annyira melegem van. Nem bírom ezt ... mondjuk a nyarat szeretem.. mindegy. Meleg van, és kész.

Help kéne

Az a helyzet, hogy írtam egy sztorit. de nekem az az érzésem, hogy attól szokott elmenni a kedvem az íréstól, ha publikussá teszem a sztorit. Ezért nem tudom eldönteni, hogy a Bonaparte Napóleon Gimi publikus legyen-e. Ha elkezdtek komizni, vagy valami, akkor a véleményetek alapján cselekszem. Ha nem, akkor ez egy ideig rejtve marad.

Mi is ez:
 Ez egy alapjaiban, ha valaki elkezdi, alapból Szent Johanna Gimi feelingje támad, amit meg is értek, mert igazság szerint arra épül, csak a saját rajongásomat is belevittem, meg a saját "világlátásomat" is. Ez nem egy románcról szól, hanem itt a gördeszkázáson lesz a hangsúly. Lehet, hogy lesz benne románc, ezt még nem találtam ki, de az csak tuti háttértáncos lesz.

Érdekel titeket? Szeretnétek egy majdnem sablonsztorit olvasni, amin nem izguljátok szét az agyatokat, hanem csak lazításként? Ha komiztok, és megszavazzátok, még sok minden kiderül.

Átalakultunk! ;)

Mint láthatjátok ismételten hasznosan töltöttem az időmet, de valamiért nem írással... Ez még számomra is rejtély. A kinézet jól láthatóan változott, de még közel sem tökéletes, valamint véglegességtől is messze áll. Szerintem ez lett az a blogom, amit azért kezdtem el, hogy kipróbáljak rajta mindent. Simán megkérhetnék egy profit, hogy csinálja meg a külsőt, de nekem az vagy nem feltétlen tetszene, vagy nem én szenvednék vele, és az nekem nem OK (remélhetőleg érthetően írtam le...). Még a fejlécet kéne megcsinálnom, valamint egy-két változtatás, és elfogadható lesz. Nem bizto, hogy ezt a bejegyzésemet perpillanat sokan fogják elolvasni, de azért örülnék neki. Tudom, hogy a részt kéne írnom, de egyszerűen nincs ihlet. Ha rámentetek a profilomra, már láthattátok, hogy csináltam nem rég egy másik blogot is, aminek a  kinézetét innen is köszönöm Zoe Samantha Goldenwinnek, akinek a nevére kattintva megnézhetitek a blogjait, de azt ketten írjuk, és az teljesen más témájú. Azért is kértem, kértünk oda kinézetet, mert azt egy profibb blognak képzeltem el, és ez csak a próbablogom.

Remélem megértetek :D

Problem? YES...

Annyira sajnálom, de válság van. Gépelvonás van itthon, és nem igazán tudok se írni, se közzétenni semmit. Ezt is egy barátom gépéről írom, és esküszöm nagyon igyekszem megoldást találni, hogy ne hagyjalak cserben benneteket, és megpróbálom kijátszani a szüleimet, de addig is PLS türelmeteket kérem, nem sokáig, mert minnél előbb megoldást fogok rá találni... csak kérlek ezért ne hagyjatok el. <3 Szeretlek titeket ;)

ps: I love speak english, because I can't speak this language :D

999/ÖÖÖÖ, teljesen lényegtelen rész...

- Nem igazán- válaszoltam továbbra is a hátán lógva.- Hé, hova lettek a többiek?- kérdeztem, mert feltűnt, hogy csak ketten maradtunk az udvaron.
-Szerintem bementek- válaszolta Louis bölcsen.
- Na neeee- nézem rá elképedve, megjegyzem, még mindig a hátán lógtam.
- Kellett neked hülyeséget kérdezni...- válaszolta vállvonogatva, mire észbekaptam, és leszálltam a hátáról, majd odamentem a faág alá, ahol a telefonom volt, és felmásztam rá, de nagyokosan belekapaszkodtam az ominózus ágba, és a telefonom ismét Louis kezében landolt, aki a fa alól nézte végig mutatványom.
- Nem hiszem el, hogy ilyen béna lehetsz..- motyogta vigyorogva, majd beszaladt a házba. Miután lekászálódtam a fáról, örömmel vettem észre, hogy rohamosan száradok ebben a melegben, ami már tíz óra körül is nagy volt.
- Hahóóóó- kiabáltam el magam, amint becsuktam magam után a teraszajtót.
-Konyha- hangzott az egyöntetű válasz, nekem meg éppen akkor ugrott be valami a tegnap estéről, és James-nek is, mert felkiáltott.
-Hogy mivan...?!!!





Tudom, hogy ez így most dögség, de nincs sok időm, és mindenképpen meg akartam mutatni, hogy még élek. Köszönöm az egyre több oldalmegjelenítést, igazán hálás vagyok, és örülnék a komiknak is, de megyek is, mert késésben vagyok. Szeretek mindenkit csövi :)

PS: A cím a fantáziámat tükrözi... ;)

Ps2: Van egy szerepők oldal is, csak úgy szólok, :D

100 Megtekintéses juhúúú bejegyzés

Sziasztok, sajnálom, hogy csak ritkán tudom hozni a részeket, de azért igyekszem. tudom, hogy nem annyira jó úgy egy blogot olvasni, hogy egyszer csak bejön egy rész, és amúgy meg néma csend van, ezért szenetném majd sűrűbben hozni a részeket, úgy kb. hetenként, mert azért nem tudok sűrűbben írni, hogy az az elvárásaimnak eleget is tegyen. Szeretném, ha csak néhányotok, akinek van kedve, írna kommentet, mert bár köszönöm ezt a száz oldalmegjelenítést is, azért azoknak is örülnék. Tudom, hogy a legtöbb bloggernek ez a 100 nem egy nagy cucc, de nekem, kezdőnek, ez oltári. Csak ennyit szerettem volna, köszönöm, mégegyszer. ;) #welovereaders

888/ BaDman

§Sky szemszög§

-Jaaa, Dylan-nel beszéltem, James, baj, ha én náluk kiszállok? –fordultam oda a tesómhoz.-Öhmm…srácok, nem láttátok a telómat?- kérdeztem körbe, de a nagyon vigyorgó Louison megakadt a szemem.- Mond, hogy nálad van…

- Mit ér az nekem, ha azt mondom igen?-kérdezte incselkedve, amit a többiek visszafolytott röhögéssel fogadtak.

 - Neked nem sokat, de nekem pont egy új teló árát, meg a kedvenc tokomat.- mondtam mosolyogva

.-ÁÁÁ, az nem éri meg.-szívatott tovább, miközben előhúzta a zsebéből az említett tárgyat.

- Akkor mit akarsz?-kérdeztem, megelégelve a játékot.

-Egy puszit az arcomra- válaszolt szemtelenül. És, hogy én miért léptem oda hozzá? Mert kellett az a tok. A kedvenc Batman-es tokom volt. Van Superman-os is, de ez valamiért a szívemhez nőtt.

-ÚÚÚÚ- huhogtak a fiúk, mire Jameshez odasziszegtem egy árulót, de különben mentem tovább rezzenéstelenül. Mikor odaértem elé, gyorsan arconpusziltam, és vártam a telóm. Amit...

-Na, kérem vissza- nyújtottam a kezem.

-Tessék- pattintotta le Louis a tokot a telómról, majd a fekete kiegészítőt a kezembenyomva elindult a szobja felé, amit elég meglepődve nézhettem, majd egy pillanattal később már a hátán lógva ütöttem, és üvöltöttem, hogy adja vissza a telóm, de persze ő csak röhögött.

-LOUIS TOMLINSON!- üvöltöttem, mikor lerázott a hátáról, mire Liam elsuttogta, hogy William.-Oké, akkor LOUIS WILLIAM... William, tényleg?...Szóval LOUIS WILLIAM TOMLINSON AZONNAL ADD VISSZA A MOBILOM!!

-Skyler! Ha nem hagyod abba az üvöltést, lemegyek, és beleváglak a medencébe- hallatszott Harry fenyegetőzése az emeletről, aztán a lábdobogása a lépcsőn, ezért elkezdtem futni valamerre, de mivel két fejjel magasabb nálam, és hosszúak a lábai, pillanatok alatt beért, és a vállára kapott, mint egy csomagot. És ezt az összes fiú végignézte, köztük Louis, aki vigyorogva figyelte, ahogy a haverja, a rúgkapáló testemmel a vállán távozik a teraszra, majd kicsődültek utánunk, Niall egy csomag gumimacival, amit nem tudom hogy szerezhetett ilyen gyorsan.

-Harry én annyira szeretleeeeek- nyújtottam el a szó végét, és aranyosan pislogtam, mire a többiekből kitört a röhögés. James meg persze vette az egészet a mobiljával.

-Tudod édes, tudom- ez volt a végszava, mert hirtelen eldobott, s egy nagy placcsanssal értem be a vízbe, ami nem lehetett olyan mély, mivel hamar leértem az aljára, és onnan felrúgtam magam.

-Gyűlöllek- néztem Harryre aranyosan, majd kitört belőlünk a röhögés. Ott röhögtünk heten az udvaron, és nem bírtuk abbahagyni. Pont mint tegnap. Csak ma tocsogtam a víztől.-Naszóval William, visszakapom a mobilom?

-Persze, de ahhoz el kell érned- tette fel a fának egy olyan ágára, ami pont olyan magasan volt, hogy termetemnek köszönhetően pont nem értem el, míg Louis simán felrakta a telefonom.

-Harry, ha már voltál olyan kedves, hogy bedobtál, húzz is ki- utasítottam a gonosztevőmet, aki, talán másnapossága miatt, de megfogta a felé nyújtott kezemet, amibe amilyen erősen csak tudtam, belekapaszkodtam, és berántottam magamhoz a vízbe.

-És emberek még nincs vége- fordította maga felé James a telefonját, hogy a "nézőkhöz" beszéljen, de amióta be lettem lökve- dobva- a medencébe, kicsit remegett a felvétel a röhögéstől.- Most jön a Sky bosszúja kettő! Louis, szerintem fuss!

- Most, mér’?- kérdezte lazán, majd elkezdett sétálni. – Úgysem ér utol…

-Hogy mit mondtál?!! Már bocs, de négy évig parkouroztunk.- jelentettem ki, és eszeveszettül rohanni kezdtem utána, rögtön, miután kipattantam a medencéből.

- Gyerünk…Kapd el!... Ököllel ütsd!- buzdítottak a fiúl, míg Logen ráérősen sétálva filmezte, ahogy méterről méterre érem utol Louist.

- Megvaaaaaagy!- ugrottam a srác hátára egy csatakiáltással, amit a többiek röhögve fogadtak, majd Zayn, és Harry elmentek készülődni, én meg még mindig Louis hátán lógtam.

- Nem akarsz leszállni?

777/ Louis

Louis szemszög
Azt a rohadt... Én ilyen lapos, és nem mellesleg kockás hasú lányt még nem láttam. Igen, igaza volt, hogy láttam már bikiniben, de nem élőben. Ez azért más. Miután felvette a pólóm, rámkacsintott, és kiment a szobából, sejtésem szerint a konyhába, legalábbis ha eltalál oda. Mielőtt eltévedne, utána megyek. Meg nem mellesleg még élénken lebeg a szemem előtt kockás hasa. De tényleg brutál kockás volt. Nem viccelek.
-Na, mi van, jöttél idegenvezetősdit játszani?- oltott be, mikor kiértem a szobámból, és épp a lépcső felé indultam, ahol nem mellesleg ő állt.
-Na, mi az, kinyílt a csipa?-kérdeztem gúnyosan, mert azért mégis.- Az előbb még a pólómért esedeztél.
-Francnak kell a pólód- kapta le egy pillanat alatt az említett ruhadarabot, ezzel együtt lesodorva a sapit, ami a földre esett.- A fejfedőt viszont megtartom.
-Felőlem...- motyogtam, de megint letévedt kockás hasára a tekintetem, majd, mikor fel akartam az arcára nézni, szemem megakadt a melleinél. Hmm...
-Kibámultad magad?- dörrent rám valahonnan a lépcső aljáról James, mire zavartan elkaptam a tekintetem, de Skyler csak vigyorgott. Őt nem zavarta, szinte az égvilágon semmi, a tesóján kívül, ha a videókból jól vettem le. És sejtésem beigazolódni látszik, mert még mindíg csak maga mellett tartja a pólót lazán, pedig más csaj már simán maga elékapta volna.
- Élvezted mi?- kérdezi Sky gunyorosan.- Jó volt a kilátás?- veszi vissza a pólót, majd a fejébe nyomta a sapimat.
-Azért láttam már jobbat is- válaszoltam vissza, nehogy elszálljon magától.
-Anyád hogy van?- kérdezte James egyszerűen, mire elvigyorodtam.
- Köszönöm, tökéletesen- válaszoltam, mire leértünk a konyhába. Amúgy igazam lett, James Liam egyik pólójában feszített, és nagy meglepetésemre lenyúlta Liam Batmen-es sapiját, amit még én se kaphattam kölcsön.
-Szasztok sapisok- ugrott oda hozzánk Zayn teljesen frissen.
-Az előbb még másnapos volt, nem?- fordult körbe Skyler kérdőn.
- De, de Perrievel találkozik, és elvileg ő tegnap nem ázott el...- mondta Liam nevetéstől el- el csukló hangon.
-Bradford Bad Boy?- fordult most Zaynhez a lány, aki csak beleegyezően bólintott.
-Hééé!- kiáltott fel James, mikor meglátta húga kezében a pirítóst, amit az imént kapott Liamtől.-Én nem kapok?
-Nem is te lennél- motyogta Sky, és gyorsan odanyújtotta bátyjának a kenyeret, hogy harapjon belőle. Az már más kérdés, hogy James kb. a felét harapta le, amit a lány úgy látszik, nem igazán bánt, mert nyugodtan ette tovább a kenyeret.
-Már megint túl hangosak vagytok- hallatszott Harry nyöszörgése az emeletről.
-Skyler add vissza a kecsöpöt!!- üvöltött az egyik Logen, mire odakaptam a fejemet. Éppen a kechup-os flakonon ment a huza-vona a testvérek között, amibe Zayn is beszállt, mert ő is enni akart. Liamnel megrökönyödve néztük, de én váll vonogatva elővettem egy másik tubust a szószból, és azt nyomtam az épp elkészülő melegszendvicsemre.
-Mi olyan felfoghatatlan abban, hogy kuss?- jött le Niall is, mire a két Logen aranyos kiskutyaszemeket meresztettek.
-Szia haver- karolta át a szöszi vállát Zayn.
-Mit akarsz?- látott át pillanatok alatt Zaynen.
- Vigyél el Perriehez! Légysziiii- nyüszített a srác.
-Figyu, mi el tudunk vinni, mindjárt jön Patrick..- ajánlotta fel James a fuvart.
-Kösz. Húgi, neked jó?- fordult Skyler felé. Várjunk csak, mikor lettek ők ilyen jóban? A kérdésre Sky csak megrántotta a vállát, és evett tovább, most már Niall társaságában.
-Hanyadik pirítósodat eszed?- kérdezte hirtelen Niall.
-He?- kérdezett vissza Sky kúlturáltan.
- Azt kérdeztem, hányadikat eszed- ismételte meg a kérdést szőke barátom, mi meg meredten bámultuk a párbeszédet.
-Öhm... Hatodikat?- válaszolt Sky, mire elkerekedett a szemem. Olyan sokat? Úgy látszik nem voltam egyedül megdöbbenésemmel, mert Niall is visszakérdezett.
-Hatodikaat?- kérdezte, mire egy bólintást kapott válaszul.- Ez a csaj simán leköröz.
Miközben Niall motyogását hallgattam, előkotortam a zsebemből a telefonom, mert üzim jött.
Itt a számunk...
Jamestől jöhetett, mivel csak az ő kezében láttam telefont rajtam kívül, és a következő pillanatban Liam, Niall, és Zayn mobilja is egyszerre kezdett el zizegni, majd abbamaradt. Sky csak rezzenéstelenül ette tovább a pirítóst.
-Honnan van meg a számunk?- kérdezte Liam, gyanakodva Jamesre pillantva.
-Nemtom, tegnap este talán...- morfondírozott a vádlott.
-Ijj...adsza-kapta ki a bátyja kezéből a telefont Skyler, és elkezdett rajta eszeveszett tempóban pötyögni, majd a füléhez emelte, és várt...várt...és várt. Mikor az érintett felvette, beleszólt.
-Szia, bocs...igen, túléltétek...tudom, de jövő hétvégén...de ajjmár...persze, átmenjek?...tesód?...persze teszi a szépet, mi?...akkor szia-fejezte be vigyorogva, mi meg mind a négyen értetlenül néztünk rá. James szerintem értette, mert nyugodtan ette húga megmaradt pirítósait.
-Ez mi volt?-tette fel a kérdést Liam

666/ Reggelt!

Na, jó. Kezdjük ott, hogy miután a fejembe nyomtam a sapit, Tobias megérkezett az első körrel. És ez így ment nem egy-két körön keresztül. Mivel a szervező, akinél jelentkeznünk kellett volna a fellépésre, látta, hogy egy kicsit eláztunk, elengedett minket, azzal a mondattal, hogy majd bepótoljuk. Ezek után már nem emlékszem semmire, de magunkat (Jamest, és engem) ismerve, be fog ugrani az egész este a nap folyamán.

Reggel totál kómásan keltem, azt se tudtam, hol vagyok, és a szokásos fejfájás is meglátogatott ezen a szép napon. Miután hajlandó voltam kinyitni a szemem, és körülnézni, rájöttem, hogy nem a szállodában vagyunk, és hogy James mellettem ébredezik, mire felé fordultam.

-Mennyi van meg?- kérdeztem a halántékomat masszírozva.

- Elhalasztjuk a fellépést, és most Charley jön egy kör Vodkával.- nyögi fáradtan.- Egyébként hol vagyunk?

- Nemtom, de nem otthon, azaz nem a szállodában.- javítottam ki magam gyorsan, mert mindig az otthonomnak nevezem a szállodákat.

- Derítsük ki?- kezdett el feltápászkodni, mire én is éledezni kezdtem, majd mikor már állt, hirtelen a hátára ugrottam, hogy vigyen el felfedezőkörútra, amire számíthatott, mert azonnal elkapott, és elindult.

- Szerintem menjünk le a lépcsőn- mondtam, és örömmel konstatáltam, hogy már nem fáj a fejem.

- Jó reggelt- hallottunk a hátunk mögül egy hangot, mire megfordultunk , illetve csak James fordult meg, mivel én még mindig majmosdit játszottam.

-Szia Liam- köszönt James egy biccentéssel, mivel a kezével engem tartott.- Hol vagyunk?

- Hát a Direction villában- válaszolt tök normálisan, amit mi is elfogadhatónak ítéltünk. Ha jobban körülnéztem a folyosón, ahol álltunk, észrevettem hat ajtót, egyen Liam jöhetett ki az előbb, a másikat mi használtuk, és gondolom akkor a maradék négy meg a fiúké.

-Öhmm… jó, akkor máshogy kérdezem.- vakarta meg a fejét James, de mivel ehhez a művelethez el kellett engednie, szorosabbra fontam a lábaimat a dereka körül.-Mi mit keresünk itt?

- Jaa, hát Dominik nem tudta, hol van a szállodátok, a többiek meg sík részegek voltak, ezért ide hoztalak titeket. Remélem nem baj- kezdett el azonnal magyarázkodni.- Amúgy meg fejfájás csillapító a konyhában van kikészítve.

- Köszi, de nem kell- köszöntem meg. A következő pillanatban nyílni kezdett egy szobaajtó, és kitámolygott rajta a másnapos Louis. Mivel Youtuber lévén mindent felveszek, ami érdekes, ezt sem hagyhattam ki. A mobilom a sortom zsebében volt, ezért gyorsan előkaptam, és felvettem a holdkóros Louist. Ez tuti bekerül a legközelebbi videóba. Szerintem vagy annyira fájt a feje, és rosszul volt, vagy csak egyszerűen fáradt, de nem vett észre minket. Pedig elég feltűnőek voltunk, én James hátán, a két srác pedig csodálkozva nézi a másnapos fiút.

-Reggelt- köszöntem rá hirtelen.

- Jobbat- jött reflexből a válasz, aztán felénk kapta a fejét, és csodálkozva nézett ránk.

- Liam!- fedezte fel haverját, és láthatóan nagyon örült neki.

- Konyhában- vágta rá a srác kapásból, mintha minden reggelt így indítanának.

-Halkabban nem lehetne, Jött a nyöszörgés, mire a folyosó másik oldalára kaptuk a fejünket, mire Louis felnyögött. Fejfájás, ha-ha. Jó, ezt a gonosz énem mondta.

- Madárcsicsergős szép jó reggelt!- rikkantotta James, ami elég volt ahhoz, hogy a két jelenlévő másnaposnak szinte mindene összeránduljon a fejfájástól, a másik két szoba ajtaja pedig nyílni kezdjen.

- Miért kell üvölteni?- tette fel a helyénvaló kérdést Zayn.

- Tökéletesen idepasszoló kérdés Mr. Zayn- kiáltottam most én.- Nem tudok rá választ adni. Talán hangosan szebb az élet.

- Jó, Jó fejezzétek be- csitított minket az egyetlen antimásnapos ember az ittlévők közül, de eszünk ágában sem volt abbahagyni.

- Liam- kiáltottam, mintha csak most találkoztunk volna.- Hogy aludtál?

- Tényleg, és ti srácok, miért vagytok ilyen morcosak?- kérdezte James is a normál hangerőnél egy picit hangosabban, mire valamennyien a fjükben kis kalapácsokat érezhettek, amik minden egyes szónál az agyukat ütik, éa semmit se tettek ez ellen.

- Ha nem üvöltenél még mi is jól keltünk volna- kiabált vissza Louis, aztán mérgesen letrappolt a lépcsőn.

- Búúú!- játszottam el a szomorút még mindig kiabálva. –Ne hagyj itt szívszerelmem!- kiáltottam még egy utolsót, és gyorsan leugorva tesóm hátáról, a srác után szaladtam. A többiek meg szerintem elindultak aludni még egy kicsit.

- Naa, neharíí- játszottam a nyávogós kispicsát, mire furán nézett rám.- Ez normálul annyit tesz, hogy Bocs.

-Semmi, de máskor légyszi ne keltsetek minket így- kért, miközben bevette a fejfájáscsillapítót. – Kell?

- Nem kössz, nem fáj.- utasítottam el a felémnyújtott bogyót.

- Az hogy lehet? Jimmin kívül te és James áztatok el a legjobban.

- Tudom, de nekünk kelés után háűrom percig szokott fájni.- mondtam, majd végigpillantottam magamon.- Azta… bahh. Kaphatnék egymásik pólót? Ezt asszem valamivel leöntötték.

- Persze, gyere.- mondta, és elindukt felfelé az emeletre, ahol már senki se volt a folyosón.

- Vajon James hol van?- kérdeztem.

- Szerintem Liamtől kap egy pólót, és éppen azt veszi át- válaszolt, miközben benyitott a szobájába. – Green Day-es jó lesz?

- Persze, imádom- válazsoltam, malyd megpillantottam a szekrényében, amiből épp szedte elő az említett ruhadarabot, egy rohadt jól kinéző Full cap-et, amiről eszembe jutott a tegnap kapott, ami valószinüleg a Bungee-ban maradt. – Hú, hölcsön kaphatom?

- Mit? Ja, azt, persze. akár el is viheted. Én nem hordok olyat.- nézett rá a sapira, amit rögtön a fejembe nyomtam.- Tessék, itt van a póló- Nomott a kezemve egy nagyon sötétkék darabot, melyen az együttes, és a logó virított.

-Köszi.

- Itt is átveheted, elfordulok, de ott a fürdő…- kezdte el mondani, de én egyszerűen lekaptam a pólóm, és felhúztam az újonnan kapottat, mire elkerekedtek a szemei.

- Most mi van? A fél világ látott már bikiniben, köztük, meg ha jól tudom te is. Ez miben lenne más?- kérdeztem, és a fejembe nyomtam a szervált sapit, amiről meg kell, hogy mondjam, jól állt a kicsit hosszú pólóval együtt.

Azannya...

Emberek...hallottátok, hogy Zayn kilépett???! Dekááár... Szegény Harry, egyik koncerten sírva ment ki... Én úgy sajnálom őket. Öt felejthetetlen év. #weloweyouZayn XDD

555/ A Full Cap

-Most komolyan, ezen akadsz ki?  Nem csináltam semmit- néztem r vigyorogva.

-Megőrült az oldalatok. Minden harmadik mi vagyunk a találgatásban. Az én telóm is llandóan zizeg. - dühöngött még mindíg.

-Jó, bocs, korrigálok...- morogtam unottan, és visszakapcsoltam a telóm, hogy ne zaklasson.- Azta... Uhh... Sokan oszották meg, nem törölhetem- mondtam ezt már James-nek.

-Írj ki újat.- vágta rá a logikus választ.

@SkylerL Jólvan... Bocsi, de nem úgy gondoltam... Most örihari van XD. Jó, szóval bocs, és @Ashley te meg nyugi, köcsögöt nem vinnék. Ember!! Bírlak XDD ( tudod, hogy rád gondolok ;) #Emberboccs444

Mire ezt leírtam , a többiek is beszálltak, így Louis telefonjának csipogására felkapták a fejüket, én meg fél szemöldökömet felvonva vigyorogtam rá, mire szemöldök ráncolva nézte meg a twittert, aztán, gondolom miután elolvasta, elkerekedett a szeme.

-Mizu?- kérdezte Liam kettőnk közt járatva a tekintetét, mire Louis megmutatta szerintem mindkét postot. Az elsőnél elkomorult, míg a másodikra felvidult.

-Éééés trend lett- jelentette ki vigyorogva a tesóm.

-Mi?- kapta ki Liam kezéből a telót Zayn. Mikor elolvasta rámnézett, majd Louisra, majd vissza rám.- Szép ez az Ashley?

Ennyi, kész, kiszakadt belőlünk a röhögés. Mind a heten nevettünk a kocsiban, ami nem mellesleg még mindíg parkolt.

-Na jó, indíts, mielőtt tényleg brutálisat késünk. Most még csak totális késésben vagyunk.- jelentettem ki nevetve, mire Harry elindult. Amint odaértünk kipattantunk a kocsiból, és azonnal a bejárathoz siettünk.

- Mehet, mehet- engedett át minket Jamessel, de a srácokra rászállt.- Mit kerestek? Ez nem a játszótér…

-Hagyd őket David! Velünk vannak.- szóltunk rá a biztonsági őrre szinkronban, mi Logenek. Miután sikeresen beengedtek mindenkit a társaságból, odaszóltam a fiúknak, hogy kövessenek, és elindultunk, hogy bemutassuk őket azoknak, akikkel egyálntalán bulizni fognak. A fiúk eléggé meglepődtek a zenén, talán elfelejtettük említeni, hogy itt nincs olyan DJ, aki szét, meg összevagdalja a számokat. Olyan helyre mi nem megyünk. Mikor beléptünk, éppen a Green Day-től a Kill the DJ ment, ami nagyon is tükrözte a hely eredetiségét. A fülekben dübörög a zene a ritmusra ugráló/táncoló tömeg morajlik, ez a jó az egészben. Nem kell belerondítani a zenékbe.

-Héééé- kiáltottak az  egyik asztaltól, mire odafordultunk. Ashlyn éppen Tobias lábán mászott át, hogy elénk siethessen, amit a többiek cask röhögve néztek.

- Szia, Ash, benutatom neked Liamet, Harryt, Zaynt, Niallt, és Louist- mutattam végig sorban a srácokon.

- Uhh… Sziasztok, bocs, ha nem tudom mrgjegyezni elsőre a neveteket, nem egy pohárka csúszott már le- mondta nevetve, de még nem tűnt részegnek. Mire ezt elmodta, pont oda is értünk a többiekhez, ezért most James hadarta el a neveket.

- Liam, Niall, Zayn, Louis, Harry ők itt a srácok. Srácok, ők itt Liam, Louis, Zayn, Harry, Niall, az istenért már, ne mozogjatok, a veletek szemben állók fele részeg- panaszkodott, mivel Louisék azzal szórakoztak, hogy folyton összekeveredtek.

-Helló, Dylan-intett az egyik, a két ugyanúgy kinéző srác közül. Mivel évek óta a legjibb haverjaink, nem okoz gondot a felismerésnk, de a srácoknak sok sikert.

- Öcsiiii- kiálltottam fel, és a fejére, hátára ugrottam.

-Héé, én nem is kapok ölelést, állt fel a “másik”.- jahh…amúgy Derek.

- Szia- köszöntek Zaynék furan. Ja, igen, ekkor már Derek nyakába ugrottam. Amúgy, egész jól feltalálták magukat, elhelyezkedtek a társaság különböző pontjain. Csak egy kis bemutatás. A félkör (szerintem ez háromnegyedkör, de múltkor lehurrogtak, ezért félkör) alakú asztal jobb szélén ültünk mi négyen, ilyen sorrendben, hogy Dylan ölében én, mellettünk James, egyel odébb Derek. Aztán jöjjenek a még nem ismert tagok. Összesen, az 1D-vel együtt, tizenheten voltunk. Derek mellett a barátnője Sandy, mellette Jimmi, aki imádja festetni a haját, és most per pillanat holt részeg, jobbján Dominik, aki vele ellentétben soha, de tényleg soha nem iszik, utána kim, és Ashley, akik mind a ketten nagyon szemeztek harryvel, csak a másikat egyik se vette észre, utána az egydééé, utánuk Charley, aki épp élénk beszélgetésbe folyt Liammel, mellette a csapat második, és egyben utolsó szerelmespárja, Tobias és Morgan.

-Ti jártok?- nézett ránk hirtelen Louis, mert én ugye még mindig Dylan ölében terpeszkedtem. erre a kilyelentésre tizenkettőnkből tört ki a röhögés, mivel a nagyon szoros barátságunknak köszönhetően rengetegszer néztek már minket szerelmespárnak.

-Nem…nehem járuhunk- mondtam a röhögéstől el-el csukló hangon. Vajon miért kérdezi ezt mindenki? Mert folyton az ölében ülök? vagy mert teljesen ugyanolyan hülyék vagyunk mind a négyen(!!)? Igen, James és Derek is a legjobb barátaim. Mi vagyunk így négyen a megingathatatlanok.

- Na, húgi, van itt neked valami…- kotorászott a tatyijában Dylan.

- Csak nem egy Full Cap?- kérdezte james visszatartott nevetéssel.

- Méghozzá Superman-es!!- kapta elő, amit rögtön a fejembe is nyomtam.

444/A Poszt

-Mondjátok, merre menjek, mert eltévedek- kezdett el rinyálni Harry, aki a vezetőülésen ült.

-Jobbra, balra, előre, és aztán a másodikon ismét balra- kezdtem el vigyorogva hadarni.

- És ezt most lécci újra- vakarta meg mosolyogva a fejét.

- Jobb, bal, előre, második bal- mondta vissza Louis, akiről eddig azt hittem, ismét bealudt.

- Ehh…- nyögött fel a sofőr, a többiek meg ,fogalmam sincs miért, vigyorogtak, mint a tejbetök.

- Várjunkegy percet… Ti nekem nagyon ismerősek vagytok. A stílusotok… a beszédmodorotok… nem találkoztunk mi még?- nézett ránk hirtelen Louis. Hát akkor ezen törte a fejét idáig. Ezért volt olyan csendes.

- Nem, nem rémlik- válaszolt az ikrem.- Neked Sky?

- Uhh… nem, nem találkoztunk még, ha nem néztetek még FOB koncertet, akkor nem hinném, hogy taliztunk.- válaszoltam elgondolkodva.

- Mert? ti is zenéltek?- kérdezte Niall hátrafordulva az anyósülésről.

- Mi?? Neem, mi csak a szímpadon szoktunk ökörködni. – válaszoltam nevetve.

- Megvan!!- kiálltott fel Louis izgatottan, miore valamennyien összerezzentünk.- Ti vagytok A Logen twins

- Igen Louis, ők a Logen ikrek, mi ezen olyan érdekes?- kérdezte Zayn, de nekünk Jamessel már leesett, hogy mire gondol.

- Nem, nem! Félre értitek! Ők A Logen twins- Próbálta meg elmagyarázni, mire is gondol, de mi a világért se segítettünk volna. Vicces volt.

- Még mindig tudjuk…- morogta ezúttal Harry, és megállt a hotel előtt. Ez a Logen twins- ezés még a liftben is folytatódott volna, ha meg nem unom. James perze még élvezte volna a műsort, de nekem már elegem lett.

- Igen Louis, mi vagyunk a Logen twins- adtam neki igazat. A többiek még mindig nem értették, ezért elmagyaráztam- You Tube- on van egy elég nagy nézettségű csatornánk.

- Ti is láttátok már őket, egy csomószor néztem a videóikat, mikor ott voltatok. – na, erre felszaladt a szemöldököm. Akkor Ő most szinte minden fura szokásunkat ismeri? Mert elég sokat osztottunk meg a nézőkkel… James-nek is ez járhatott a fejében, mert megkérdezte, miközben kikászálódtunk a liftből.

- Akkor te most tudod, hogy, hogy alszunk…-„gondolkodott” hangosan.

- Fogjuk rá- mondta morcosan. Mi van ezzel a gyerekkel? Megléphetünk bulizni, nem kell a vacsin poshadnunk, és még mindig olyan morcos. Itt biztos valami nagyobb a baj. Mindegy, nem izgat.

- Jó, várjatok itt öt percet, míg átvedlünk valami normálisba.- adtam ki a fiúknak, amint beléptünk a szállodanappaliba. Említettem, nem, hogy egy egész emeletünk van?

- Fogadjunk, melyikőjükre kell várni majd többet.- hallottam még Zayn hangját, úton a szobánk felé. Jamessel összevigyorogva megeggyeztünk, hogy egyszerre leszünk kész, hogy mindenki veszítsen.

A szobámba érve megálltam a bőröndöm előtt, és kihalásztam az aljáról (persze, hol máshol lenne) a piros kockás tornacipőmet, előráncigáltam a ZUMMMM feliratos pólómat, meg egy rövid farmer sortot. Ja, igen, azt elfelejtettem említeni, hogy rohadt meleg van. Mióta földrészekről ugrálunk ide-oda, nem figyelem az évszakokat. Az időről meg ne is beszéljünk… a sok időzóna miatt sosem tudom, mennyi az idő. Jamessel a folyosón találkoztam össze, de mivel én még mindig a hajammal szarakodtam, ami nem akart két „mindjártszétesikolyanlazadejólnézki” copfba állni, ezért megvárt. Mikor egyszerre beléptünk a nappaliba, minden szem felénk fordult, és négy csalódott sóhaj hagyta el a szájukat. Én csodálkozva fordultam Louis felé, aki kezét kinyújtva szedte össze a nyereményét.

-Én mondtam, hogy egyszerre fognak belépni- jelentette ki közömbösen.

- Banyek… valami újat kell kitalálni, ez ismer minket.- „rémült” meg James, mire a többiek felröhogtek, kivéve Louist, meg engem.

- Na, mire várunk még??? Megyünk már?- szólalt fel az említett személy.  

-Ja, nekünk időre kell odaérnünk- értettem vele egyet.

-Mer? – kérdezte értelmesen Harry.

- Mer fellépésünk van. – jelentette ki az ikrem, mire én elkezdtem kifelé terelgetni a „látogatóinkat”.

- Nemár… Youtuberek vagytok, nem mellesleg a fél világ előtt szoktatok ökörködni a színpadon, és még énekeltek is??- akadt ki egy kicsit Niall.

- Ha ezt te éneklésnek nevezed…- morogta Louis az orra alatt, mire felkaptam a fejem.

- Beszóltál?- vontam fel a szemöldököm.

- Één neeem- húzta el a magánhangzókat gúnyosan.- Csak megjegyeztem, hogy azt, amit ti csináltok a színpadon, azt nem lehet éneklésnek nevezni.

- Na, mi van Boo Bear?!- szólítottam az utált becenevén, mire elakadt a levegővétele.- Csak nem savanyú a szőlő?

- Na mi van Szili, csak nem édes a tej- folytatta, és tudta, hogy ezen a néven csak és kizárólag egy ember szólíthat, és az a másik Logen, aki azonnal a segítségemre sietett.

- Ne csináld Tomlinson!- kezdte fenyegetni, miközben mind a hárman megfeledkeztünk a másik négy fiúról, akik most elhűlve nézték a vitát. Gyanakszom, a felét se értették. – Akadj le a témáról!

- Srácok, srácok ! Nyugi. Honnan tudtok ennyit egymásról?- próbált meg minket lenyugtatni Liam, de válaszuk csak három dühös szempárral találta szembe magát.

- Liam… haver. Ennyire nem lehetsz hülye.- kezdte Louis.- Mind ha hárman aktív netes életet élünk. A fél világ rólunk beszél.

- Ja, nem mellesleg egy magyar oldalon, amit szinte az egész világ olvas, ti vagytok a legnépszerűbbek, aztán az új filmek, aztán mi. – vágta rá James.

-Jo. Jo emberek, nem kell egymásnak ugrani… szerintem ti ketten itt várjatok meg, mi gyorsan beszaladunk, és átöltözünk. – mondta Zayn, aki a kocsiút alatt nem igazán szólalt meg.

miután bementek, előkaptam a telómat, és vadul twitterezni kezdtem:

@SkylerL Úton a Bungee-ba, várjátok??

u.i.: hozunk magunkkal vendégeket is… Négy jófej és egy gyökér, de elvileg néz minket, találgatások jöhetnek. ;)

Miután posztoltam a szöveget, túlpörgött a közösségim, a twitter, és a Face egyaránt. Mivel a profiljaink, és az oldalaink össze vannak kötve, ezért James mobilja is folyamatosan zizgett, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy kikapcsoljuk az egészet.

-Húúú, de genya vagy!!- rontott be a kocsiba Louis partiszerkóban ( piros csőnaci, egyszerű fehér póló, és fekete zakó), a telefonjával a kezében. 

333 Induljuuuunk!!!

-Mért, mit hittél, miért vagyunk itt?-néztem rá.

- Mittudom én… a két nyertes rajongó, vagy mi a tököm- válaszolt vállvonogatva, mire mi a fejünket fogtuk.

- Mert nagyon úgy néznek ki, mint a fanatikus rajongók.- szólt bele a beszélgetésbe Zayn.

-Jóvammá-zárta le a beszélgetést Louis.

-OK. Visszatérve az eredeti témához, hogy tudnánk lelépni?- kérdeztem türelmetlenül.

- Hova siettek ennyire?- érdeklődött Liam a programunk után.

- A Bungee-ba-vágtuk rá egyszerre Jamessel.

- Nem úgy volt, hogy nem voltatok még itt? Akkor meg honnan ismeritek a Bungee-t?-kérdezte Harry furán.

-Én egy szóval se mondtam, hogy nem voltunk még itt. Én azt mondtam, még semmit nem láttunk belőle. Mióta itt vagyunk. Londont úgy ismerjük, mint a tenyerünket.- magyaráztam meg a félreértést. –Igazából mi New York-bók vagyunk. Ide csak apáék miatt jártunk nagyon sokat.

-Ahha…- mondták szinte egyszerre a srácok, kivéve Louist, aki a karjára hajtott fejével úgy nézett ki, mint aki bealudt.

- Ti amúgy ismeritek a Bungee-t?- kérdezte James.

-Nem, csak hallottunk róla, de már ki akartuk próbálni.

- OK, de ha oda akarunk érni fél tízre, el kéne indulnunk.- kezdtem el szedelődzködni.

- Hova, hova? kisasszony?- léptek be az ajtón apáék.

- A srácokkal kitaláltuk, hogy elmegyünk EGYÜTT a Bungee- ba.- emeltem ki az együtt szót, mire apu beleegyezően bólintott. A srácok gyorsan felpattantak, és elindultak a kabátjaikért, csak Louis állt fel szép komótosan, és mire Ő kész lett, mi már az ajtóban toporogtunk.

- Na, akkor most át hozzánk, aztán hozzátok, mert ebbe a ruhában egy tapodtat sem mozdulok többet.- jelentettem ki, és bemásztam a kisbuszba, amit Niall időközben kinyitott. Mikor már James is beszállt, mind furán néztek ránk.- Mi az?

-Ez csak 6 személyes…-kezdte Liam, de be is fejezte, mikor egy mozdulattal átültem James ölébe.

- Most már mind befértek- jelentettem ki, miközben a másik Logen a derekamnál átkarolva és a fejét a vállamra támasztva  kezdte el nyomkodni a telefonját. A Bungee-ban lévőket értesítette a késésünkről.

- Okéééé- húzta el a száját Harry, és kezdte volna a prédikációt, mikor Louis egyszerűen levágta magát oda, ahol pár perccel ezelőtt én ültem, mire elvigyorodtam, a többieknek meg elkerekedett a szeme.

- Most komolyan… Én ma el akarok ázni.- jelentette ki, mire a tesómmal felröhögtünk. Nekünk mindig ez a célunk.

- Oké, akkor induljunk-  adta be a derekát Liam, mire a többiek is beszálltak a kocsiba.

OKééé, tudom, hogy ez még egy kicsit lapos, meg minden, de ígérem, be fog indulni.

222

-Sziasztok- köszöntek kedvesen, mire mi Jamesszel csak biccentettünk, de ezt apa sajnos észrevette, és hangot is adott nemtetszésének.

-Logen!-mondta fenyegetően, mire mind a ketten fél szemöldökünket felvonva néztünk rá. Az egyszerre mozgás nagyon megy.

- Harry Styles – nyújtott kezet a zöld szemű, de eszünk ágában se volt elfogadni. Csak hülye pancserek, akik apáékon keresztül akarnak a csúcsra jutni.

-Zayn Malik- állt fel a mellette ülő sok tetoválással rendelkező srác. Na, ő már szimpibb volt. Nem úgy nézett ki, mint aki most kelt ki a tojásból.

-Niall Horan- mondta a szöszi, aki az egyik asztalfőn trónolt. Háát, nem ő a csapat frontembere az bizti.

-Liam Payne- mutatkozott be az egyik barna hajú. ez a gyerek úgy néz ki, mint egy maci. Vicces, biztos ő a „gondoskodó”.-Louis….!- nézett rá figyelmeztetően az utolsó srácra, aki még nem mutatkozott be, most morcosan intett egyet, és nagy kegyesen elárulta a vezetéknevét.

-Tomlinson- morogta, mint aki gyűlöl mindent. Jó, mert ebben a pillanatban teljes szinten egyet értek vele. Francért kellett minket ide rángatni.

Mivel most mindannyian minket fürkésztek, James bemutatkozott.

-James- az ő hangjában is érződött egy jó nagy adag unalom, meg vágy, hogy letudjuk ezt a baromságot.

-Sky – mondtam én is, és levágtam magam egy székre, míg a bátyám az eggyel arrébbira telepedett le, ugyanabban pillanatban, mint én.

-Oké… ez hátborzongató volt.- nevetett fel zavartan az a Henry…nem, aza…huhh, hogy is hívják? ÁÁÁ, mindegy, volt, hogy úgy jártam vagy két hétig egy sráccal, hogy a nevét nem tudtam. Még most se.

-Logeeen…-vitte fel ezúttal Patrick fenyegetően a hangsúlyt.

-Mivammá- kérdezte kulturáltan James.

-Több jó modort!-mondta apa.

-Khmm… Louis… ezt te is magadra vehetnéd-köszörülte meg a torkát a maci, asszem Li… am. Igen Ő. Most mit kell csesztetnie mindenkinek mindenkit?

-Leakadhatsz rólam- vetette oda a srác kicsit sem kedvesen. Mivel jött a pincér, mindenki gyorsan leadta a rendelését, és apáék kivonultak cigizni. Mivel reggel kötöttem egy fogadást Joe-val, hogy addig, míg a kaja kijön, nem cigizek, nézhettem a vigyorát, ahogy elsétált mellettem.

-Louis! Ne akassz már ki mindenkit az első percben!-próbálta nevelni Liam a gyereket, de az oda se bagózott. Bagó… nekem is el kéne szívnom egyet, de akkor egy hétig Joe-é lenne az Xbox . Azt meg természetesen nem hagyom.

-Több ideig akarunk itt maradni, mint fél óra?-döbbent le totálisan a tesóm, vele egyetemben én is.

- Miért? Azt gondoltátok, hogy csak idejöttök, és mehettek is?- kérdezte a göndör hajú, akinek még mindig nem tudom a nevét.

-Igen!- vágtuk rá egyszerre hárman, amin meglepődtem. Úgy tűnik Louis is csatlakozott az eddig kétszemélyes kórusunkhoz.

- Meg vagytok húzatva? Egy ismerkedős vacsit nem lehet lezavarni, fél óra alatt.- oktatott ki minket a szöszi. Nem tudom, mi ez a hajmánia nálam, de így a legegyszerűbb őket megkülönböztetni.

- B@asz@meg- kezdtünk el most csak ketten szinkronba káromkodni.

-Miaz? Programotok volt?- kérdezte érdeklődve Zayn.

-Igen….-kaptuk elő a mobiljainkat, és bejelentettük, hogy késni fogunk. Hát mit ne mondjak nem örültek.

-Hányra mentetek volna?-kérdezősködött tovább, miután James letudta az embereket. Engem még nagyban ostromoltak, ezért Ő válaszolt.

-Fél tízre, de még át kellett volna öltöznünk.

- Fél kilenc… Még simán odaértek, ha negyed órán belül elindultok.- kezdtek ötletelni.

-Jó, de hogyan? Nem léphetünk le, apa kinyír…- kezdte James, mire Louis felkapta a fejét.

- Nektek ki az apátok?- kérdezte, mire már én is letettem a mobilom.

- Pete-vágtuk rá egyszerre.

-Aztarohadt…-gondolkodott el, míg a haverjai csak nagy szemekkel nézték.

Csak annyi, hogy nevet változtattam 

Swaag Tücske 

111/ Avagy mutatkozzunk be

-Ha megint kiszöktök nem vállalok értetek felelősséget!- dühöngött apa, majd fogta magát, és az ajtót maga után jó erősen becsapva távozott.
-Huhh, ezt megúsztuk.-sóhajtott fel James.
-Igen, mert te úgy ismered, hogy ilyenkor nem szivat meg minket, mi?- kérdeztem gúnyosan, és tovább puffogva hozzátettem.-Biztos el fog rángatni arra a hülye vacsira a legújjabb "üzlettársaival"...
-Jó, de akkor is, miért nem érti meg? Csak 7 évvel idősebb mint mi... Most volt , az ő szavaival élve, tini.- érvelt asszem okosan a bátyám. Miután ezt így megbeszéltük, mind a ketten csendbe burkolóztunk. Tudtam, hogy ő is azon gondolkodik, mint én, hogy kik lehetnek ezek a híres ficsúrok (ezt Patrick mondta rájuk, még az első napjuk előtt). Ja, nem ártana egy kis bemutatás. Én Skyler Logen vagyok, ikerbátyám az előbb említett James. Édesanyánk 8. születésnapunk után pár héttel otthagyott minket az akkor 15 éves Pete Wentz-el, aki már benne volt a bandában, és meglépett. Egy ideig a Wentz nagyi vigyázott ránk, de aztán apáék kitalálták, hogy Jamest magukkal viszik. Csak Jamest. Na, mi nem nyugodtunk bele, hogy csak úgy elválasszanak minket, ezért amint apa James kezét fogva kilépett az ajtón, mind a ketten olyan őrült hisztérikus sírásba keztünk, hogy tőle az utca zengett, tőlem meg a ház. Ezt az éktelen ricsajt két napig bírták ideggel, így másnap délután már én is ott ültem a turnébuszon.  Mondjuk szerintem ezt már százszor megbánták, de mindegy. Asszem elfelejtettem említeni, hogy pótapánk a Fall Out Boy tagja, a híres Pete Wentz. Ezért éltük az életünket szállodai szobákban, és turnébuszokon. Mindenhová magukkal visz a banda, így már szinte az egész világot bejártuk. Mivel négy apánk van ( a srácok) ezért én igazán fiús lánynak számítok. A hajam az egyetlen megkülönböztetőjelem az ikremtől. Hosszú szőke a derekamat verdeső egyenes szálú hajam lenne, ha nem festettem volna be a  felétől feketére, azalatt lilára, és legalul pirosra. Így most ilyen szivárványos séróm van. Senki nem akadt ki, amikor beállítottam ezzel a hajviselettel a buszba, csak elismerően biccentettek egyet. A szemölsökpiercingem után ez semmi. Jamesnak is van ugyanolyan szemékje, mint nekem, és ez evidens, ha az ember egy punkrock banda gyereke. Mert igen, a banda gyerekének mondjuk magunkat, mivel mindegyik tag olyan nekünk, mint az apánk. De ezt már mondtam. A koncertek alatt vagy a közönség soraiban tombolunk, vagy a fiúk öltözőjét " rongáljuk". Mondjuk arra is akadt már példa, hogy a színpadon ökörködtünk.  Jamessel elválaszthatatlanok vagyunk. Ha valamelyikünk kitalál egy balhét, amit általában felváltva szoktunk, mind a ketten csináljuk. Eggyütt, vagy semmi. Ez a mottónk. És ha valaki figyelt, rájöhetett, hogy nem ugyanaz a vezetéknevünk, mint apunak. Ez azért van, mert anya már terhes volt velünk, mikor apával összejött, és tudta, hogy ki volt az apánk. Egy kémikus, aki egy rosszul elsült kísérlet miatt meghalt. Hát igen...ezért értünk mi annyira a különféle folyadékok vegyítéséhez. Khm...erről gondolom nem kell bővebb magyarázatot adni... Havonta minimum kétszer állítunk be hullarészegen. Visszatérve a "ficsúrokhoz", apuék a(z) One Direction-nal csinálnak közös lemezt, és be akartak minket nekik mutatni, merthogy pont a mi korosztályunk. Ja, igen, csak arra apa nem gondolt, hogy az ilyen nyálas zenét játszó, eröltetett poénokat nyomó srácokkal semmi kedvünk megismerkedni. Ezért mindenféle kibúvót kerestünk, és az utolsó úgy tűnt, be is jön, csak a turnébusszal nem számoltunk. Elcsaptt mindkettőnket, a mi hibánkból. Nekem egy jó nagy heg lett a vállamon Jamesnek meg az oldalán, és most apa ezért üvöltött vagy egy fél órát, hogy mi milyen felelőtlenek vagyunk, meg hogy így is szobafogságban voltunk( hosszú sztori) miért tettünk rá még egy lapáttal, és a sajtóról már ne is beszéljünk: A Logen ikrek balesetetszenvedtek önhibából megint!!! És még ehhez hasonlók. Ennyit a bemutatkozásról.
-JUSTIIIIIN-üvöltöttem torkom szakadtából apáék stylist-jának, aki pár pillanaton belül száját elhúzva ott is termett. Ja, igen, ez már a készülődés az esti "ismerkedésre". Jamessel elhatároztuk, hogy megszivatjuk a "ficsúrokat".-Ezt komolyan gondoltad?- mutattam az elöttem lógó ruhára.
-Apád ötlete volt.- mentegetőzött.-Deee...itt van ez. Ez talán jobb.- húzott elő a háta mögül egy egyszerű fekete lenge ruhát.
-JUSTIIIN!!!-hangzott ezúttal a másik Logen üvöltése. Hát igen, kulturáltak vagyunk.
-Neki mit adtál?- vontam fel kérdőn a szemöldökömet.
-Inget...-sóhajtott lemondóan, belőlem meg kitört a röhögés. Jamesről köztudott, hogy nem vesz fel inget. Soha.-Na, megyek viszek valami normálisat az öcsédnek.
-Sok sikert, ha nem egy pólót viszel esélytelen- villantottam meg ezerwattos mosolyomat. Miután kiment a szobából előtúrtam a bőrönd aljáról, hol máshol lett volna, a fehér cicanacimat, és a tornacipőmet. Nem fogok szutykos magassarkúban botladozni. Amúgy is. Fekete, nem? Miután felöltöztem, átmentem James-hez, hogy megnézzem hogy áll. Kopogás után választ se várva nyitottam be.
-Hogy állsz?- kérdeztem.
-Kész- túrt bele gyorsan a hagába, és megigazította a fehér pólójára húzott fekete zakót.
-Ismételten sikerült összeöltöznünk- röhögtem el magam, ahogy végignéztem magunkon az egészalakos tükörben.
-Logen! Indulunk!-kiabált apa, miután rájött, hogy nem a nappaliban vagyunk.
-Megyek!- kiáltottuk vissza egyszerre, és kitört belőlünk a röhögés. Ezt a Logenezést nem rég kezdték el alkalmazni, mert erre mindíg hallgatunk, és ráadásul mind a ketten. Egymást is mindíg így hívjuk, de másnak nemigen engedjük meg. Csak apa szokta ezt használni, amikor nincs kedve a lakosztály minden szegletét átkutatni értünk.
Miután sikerült elindulni Andy rájött, hogy fent hagyta a telefonját és visszaszaladt, így negyedórás késéssel sikerült beesnünk a vacsira. Mikor odaértünk apa céltudatosan elindult egy nagy asztal felé, ahol, mint később kiszúrtam, az öt srác már ott ült.

Prológus ;)

Eddig komolyan ez volt a legjobb szálloda az évek során. Nem tudom, hogy miért, de maradunk egy hónapot. Apáék valami tinikkel  dolgoznak itt hosszabb ideig. Hol is vagyunk...ja, igen Londonban. Visszatérve a hotelekhez, ez a legjobb eddig, aztán a Santa Monica-i, ott közvetlen a tengerparton volt. A harmadik helyezést a Los Angeles-i érdemli, nem feltétlen a szálloda miatt, hanem a város pörgése volt itt a mérvadó. Azok a bulik...de jó volt. Visszatérve ide, ez azért tetszik, mert külön emeletünk van, ezért az őrültek nem tudnak belopózni vendégnek kiadva magukat. Mivel szobafogságban vagyunk a legutóbbi incidens miatt, itt kell poshadnunk. Már egy hete vagyunk Londonban, de még semmit nem láttam a városból. De szerencsére holnapután lejár a büntetés, és mehetünk. De addig még...

Asszem itt vagyok

Siasztook. A másik blog egy picit szünetel, mert ihletrekedés van a háztájunkon, de ehhez van most sok ötletem. Azt előre le szeretném szögezni, hogy: A helyesírás nem az erősségem, nem ismerem teljes mértékben a bandát amiről írni fogok, így kérlek figyelmeztessetek a bakijaimra, és még annyi, hogy ez a sztori TELJES MÉRTÉKBEN KITALÁLT!!
Jó szórakozást, rakom is fel a prológust.


Tücske lennék