Sziasztok :D
Az a jó, hogy húsz perce ülök itt a gép előtt, és nézem a köszönést, ami az egyetlen, amit sikerült felvarázsolnom a képernyőre. Eleinte elkezdtem a menekültekről a véleményem megfogalmazni, de aztán rájöttem, hogy nekem még nem alakult ki saját véleményem, mert az iskolában és itthon is teljesen mást nyomatnak ezzel kapcsolatban. Szóval most csak egyszerűen szövegelni fogok. Sulival ma moziban voltunk, valami filmet néztünk egy 17 éves lányról, aki a nők/lányok iskoláztatásáért harcol. Afganisztáni (?) a lány, és nagyon elkötelezett. Az én osztályom, meg az évfolyam C osztálya volt a teremben. A C-ről azt kell tudni, hogy sportosztály (ahogy mi, ezért raknak minket mindig egybe), és ott csak fiúk vannak. Nálunk van 5 lány, és 8 fiú. Igen, kevesen vagyunk, de mindegy, a mozi meg zengett a röhögéstől a film közben, és a tanáraink nem tudtak már mit csinálni, hogy elcsendesítsenek minket (innen is bocsánat nekik). Osztályunk igen kultúráltan tud viselkedni egy moziteremben, a cipők már akkor kerültek le, mikor leültünk (félreértés ne essék, nyolcadikosok vagyunk, szóval "pályaválasztás" előtt állunk, így elvileg kéne tudnunk viselkedni, de ez nem megy). Szerencsére nem dobálóztunk popcornnal, mert megfenyegettek minket, hogy aki dobál, az megeszi az összes elgurult kukoricát. Ezt nem kockáztattuk. Így csak a röhögés meg a székrugdosás ment ezerrel. Visszafelé a suliba a tanárok próbáltak minket párokba rendezni ( meg ahogy ők azt két nyolcadikos sportosztálynál elképzelték), de miután valakit beállítottak, az azonnal lmászkált, így mikor azt hitték, hogy kész vannak, és elindultunk, úgy szétestünk, hogy csoportokban mentünk, így a tanárok már meg sem próbálkoztak az egésszel, hanem mentek sereghajtóként, hogy ne tűnjön el senki. Azután a tanórákat- kettő volt még- totálisan elbarmultuk, így gyorsan eltelt a nap.
Szerintem csak ennyi mondandóm volt. Love you all: Tücske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése