- Nem igazán- válaszoltam továbbra is a hátán lógva.- Hé, hova lettek a többiek?- kérdeztem, mert feltűnt, hogy csak ketten maradtunk az udvaron.
-Szerintem bementek- válaszolta Louis bölcsen.
- Na neeee- nézem rá elképedve, megjegyzem, még mindig a hátán lógtam.
- Kellett neked hülyeséget kérdezni...- válaszolta vállvonogatva, mire észbekaptam, és leszálltam a hátáról, majd odamentem a faág alá, ahol a telefonom volt, és felmásztam rá, de nagyokosan belekapaszkodtam az ominózus ágba, és a telefonom ismét Louis kezében landolt, aki a fa alól nézte végig mutatványom.
- Nem hiszem el, hogy ilyen béna lehetsz..- motyogta vigyorogva, majd beszaladt a házba. Miután lekászálódtam a fáról, örömmel vettem észre, hogy rohamosan száradok ebben a melegben, ami már tíz óra körül is nagy volt.
- Hahóóóó- kiabáltam el magam, amint becsuktam magam után a teraszajtót.
-Konyha- hangzott az egyöntetű válasz, nekem meg éppen akkor ugrott be valami a tegnap estéről, és James-nek is, mert felkiáltott.
-Hogy mivan...?!!!
Tudom, hogy ez így most dögség, de nincs sok időm, és mindenképpen meg akartam mutatni, hogy még élek. Köszönöm az egyre több oldalmegjelenítést, igazán hálás vagyok, és örülnék a komiknak is, de megyek is, mert késésben vagyok. Szeretek mindenkit csövi :)
PS: A cím a fantáziámat tükrözi... ;)
Ps2: Van egy szerepők oldal is, csak úgy szólok, :D
Eredetileg egy történetnek indult, de mára naplószerűséggé vált. Ha rámjön a szófosás, ide írom a gondolataim
2015. május 24., vasárnap
2015. május 22., péntek
100 Megtekintéses juhúúú bejegyzés
Sziasztok, sajnálom, hogy csak ritkán tudom hozni a részeket, de azért igyekszem. tudom, hogy nem annyira jó úgy egy blogot olvasni, hogy egyszer csak bejön egy rész, és amúgy meg néma csend van, ezért szenetném majd sűrűbben hozni a részeket, úgy kb. hetenként, mert azért nem tudok sűrűbben írni, hogy az az elvárásaimnak eleget is tegyen. Szeretném, ha csak néhányotok, akinek van kedve, írna kommentet, mert bár köszönöm ezt a száz oldalmegjelenítést is, azért azoknak is örülnék. Tudom, hogy a legtöbb bloggernek ez a 100 nem egy nagy cucc, de nekem, kezdőnek, ez oltári. Csak ennyit szerettem volna, köszönöm, mégegyszer. ;) #welovereaders
2015. május 6., szerda
888/ BaDman
§Sky szemszög§
-Jaaa, Dylan-nel beszéltem,
James, baj, ha én náluk kiszállok? –fordultam oda a tesómhoz.-Öhmm…srácok, nem
láttátok a telómat?- kérdeztem körbe, de a nagyon vigyorgó Louison megakadt a
szemem.- Mond, hogy nálad van…
- Mit ér az nekem, ha azt
mondom igen?-kérdezte incselkedve, amit a többiek visszafolytott röhögéssel
fogadtak.
- Neked nem sokat, de nekem pont egy új teló
árát, meg a kedvenc tokomat.- mondtam mosolyogva
.-ÁÁÁ, az nem éri
meg.-szívatott tovább, miközben előhúzta a zsebéből az említett tárgyat.
- Akkor mit
akarsz?-kérdeztem, megelégelve a játékot.
-Egy puszit az arcomra-
válaszolt szemtelenül. És, hogy én miért léptem oda hozzá? Mert kellett az a
tok. A kedvenc Batman-es tokom volt. Van Superman-os is, de ez valamiért a
szívemhez nőtt.
-ÚÚÚÚ- huhogtak a fiúk, mire
Jameshez odasziszegtem egy árulót, de különben mentem tovább rezzenéstelenül.
Mikor odaértem elé, gyorsan arconpusziltam, és vártam a telóm. Amit...
-Na, kérem vissza- nyújtottam
a kezem.
-Tessék- pattintotta le Louis
a tokot a telómról, majd a fekete kiegészítőt a kezembenyomva elindult a szobja
felé, amit elég meglepődve nézhettem, majd egy pillanattal később már a hátán
lógva ütöttem, és üvöltöttem, hogy adja vissza a telóm, de persze ő csak
röhögött.
-LOUIS TOMLINSON!-
üvöltöttem, mikor lerázott a hátáról, mire Liam elsuttogta, hogy William.-Oké,
akkor LOUIS WILLIAM... William, tényleg?...Szóval LOUIS WILLIAM TOMLINSON
AZONNAL ADD VISSZA A MOBILOM!!
-Skyler! Ha nem hagyod abba
az üvöltést, lemegyek, és beleváglak a medencébe- hallatszott Harry
fenyegetőzése az emeletről, aztán a lábdobogása a lépcsőn, ezért elkezdtem
futni valamerre, de mivel két fejjel magasabb nálam, és hosszúak a lábai,
pillanatok alatt beért, és a vállára kapott, mint egy csomagot. És ezt az
összes fiú végignézte, köztük Louis, aki vigyorogva figyelte, ahogy a haverja,
a rúgkapáló testemmel a vállán távozik a teraszra, majd kicsődültek utánunk,
Niall egy csomag gumimacival, amit nem tudom hogy szerezhetett ilyen gyorsan.
-Harry én annyira
szeretleeeeek- nyújtottam el a szó végét, és aranyosan pislogtam, mire a
többiekből kitört a röhögés. James meg persze vette az egészet a mobiljával.
-Tudod édes, tudom- ez volt a
végszava, mert hirtelen eldobott, s egy nagy placcsanssal értem be a vízbe, ami
nem lehetett olyan mély, mivel hamar leértem az aljára, és onnan felrúgtam
magam.
-Gyűlöllek- néztem Harryre
aranyosan, majd kitört belőlünk a röhögés. Ott röhögtünk heten az udvaron, és
nem bírtuk abbahagyni. Pont mint tegnap. Csak ma tocsogtam a víztől.-Naszóval
William, visszakapom a mobilom?
-Persze, de ahhoz el kell
érned- tette fel a fának egy olyan ágára, ami pont olyan magasan volt, hogy
termetemnek köszönhetően pont nem értem el, míg Louis simán felrakta a
telefonom.
-Harry, ha már voltál olyan
kedves, hogy bedobtál, húzz is ki- utasítottam a gonosztevőmet, aki, talán
másnapossága miatt, de megfogta a felé nyújtott kezemet, amibe amilyen erősen
csak tudtam, belekapaszkodtam, és berántottam magamhoz a vízbe.
-És emberek még nincs vége- fordította
maga felé James a telefonját, hogy a "nézőkhöz" beszéljen, de amióta
be lettem lökve- dobva- a medencébe, kicsit remegett a felvétel a röhögéstől.-
Most jön a Sky bosszúja kettő! Louis, szerintem fuss!
- Most, mér’?- kérdezte
lazán, majd elkezdett sétálni. – Úgysem ér utol…
-Hogy mit mondtál?!! Már
bocs, de négy évig parkouroztunk.- jelentettem ki, és eszeveszettül rohanni
kezdtem utána, rögtön, miután kipattantam a medencéből.
- Gyerünk…Kapd
el!... Ököllel ütsd!- buzdítottak a fiúl, míg Logen ráérősen sétálva filmezte,
ahogy méterről méterre érem utol Louist.
- Megvaaaaaagy!-
ugrottam a srác hátára egy csatakiáltással, amit a többiek röhögve fogadtak,
majd Zayn, és Harry elmentek készülődni, én meg még mindig Louis hátán lógtam.
- Nem akarsz
leszállni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
We love readers
Nem tudom, ki olvas, ki nem, mindenesetre örülök, ha valaki néha benéz. Magamnak, és nektek írok. Nem függök tőletek, és a visszajelzésektől, de örülnék nekik. #welovereaders