Semmi #summer

Oké, akkor ez még várat magára. Bocsánat, de ismét nem új rész. egyszerűen túlontúl sablonnak találtam a sztorit, szóval nem jön az ihlet. Szerintem ezt a blogot inkább csak ilyen offbejegyzésekre fogom használni, hátha valakit érdekel, vagy ha nem is, legalább én leírom. Ja, és mindjárt megdögölök, annyira melegem van. Nem bírom ezt ... mondjuk a nyarat szeretem.. mindegy. Meleg van, és kész.

Help kéne

Az a helyzet, hogy írtam egy sztorit. de nekem az az érzésem, hogy attól szokott elmenni a kedvem az íréstól, ha publikussá teszem a sztorit. Ezért nem tudom eldönteni, hogy a Bonaparte Napóleon Gimi publikus legyen-e. Ha elkezdtek komizni, vagy valami, akkor a véleményetek alapján cselekszem. Ha nem, akkor ez egy ideig rejtve marad.

Mi is ez:
 Ez egy alapjaiban, ha valaki elkezdi, alapból Szent Johanna Gimi feelingje támad, amit meg is értek, mert igazság szerint arra épül, csak a saját rajongásomat is belevittem, meg a saját "világlátásomat" is. Ez nem egy románcról szól, hanem itt a gördeszkázáson lesz a hangsúly. Lehet, hogy lesz benne románc, ezt még nem találtam ki, de az csak tuti háttértáncos lesz.

Érdekel titeket? Szeretnétek egy majdnem sablonsztorit olvasni, amin nem izguljátok szét az agyatokat, hanem csak lazításként? Ha komiztok, és megszavazzátok, még sok minden kiderül.

Átalakultunk! ;)

Mint láthatjátok ismételten hasznosan töltöttem az időmet, de valamiért nem írással... Ez még számomra is rejtély. A kinézet jól láthatóan változott, de még közel sem tökéletes, valamint véglegességtől is messze áll. Szerintem ez lett az a blogom, amit azért kezdtem el, hogy kipróbáljak rajta mindent. Simán megkérhetnék egy profit, hogy csinálja meg a külsőt, de nekem az vagy nem feltétlen tetszene, vagy nem én szenvednék vele, és az nekem nem OK (remélhetőleg érthetően írtam le...). Még a fejlécet kéne megcsinálnom, valamint egy-két változtatás, és elfogadható lesz. Nem bizto, hogy ezt a bejegyzésemet perpillanat sokan fogják elolvasni, de azért örülnék neki. Tudom, hogy a részt kéne írnom, de egyszerűen nincs ihlet. Ha rámentetek a profilomra, már láthattátok, hogy csináltam nem rég egy másik blogot is, aminek a  kinézetét innen is köszönöm Zoe Samantha Goldenwinnek, akinek a nevére kattintva megnézhetitek a blogjait, de azt ketten írjuk, és az teljesen más témájú. Azért is kértem, kértünk oda kinézetet, mert azt egy profibb blognak képzeltem el, és ez csak a próbablogom.

Remélem megértetek :D

Problem? YES...

Annyira sajnálom, de válság van. Gépelvonás van itthon, és nem igazán tudok se írni, se közzétenni semmit. Ezt is egy barátom gépéről írom, és esküszöm nagyon igyekszem megoldást találni, hogy ne hagyjalak cserben benneteket, és megpróbálom kijátszani a szüleimet, de addig is PLS türelmeteket kérem, nem sokáig, mert minnél előbb megoldást fogok rá találni... csak kérlek ezért ne hagyjatok el. <3 Szeretlek titeket ;)

ps: I love speak english, because I can't speak this language :D

999/ÖÖÖÖ, teljesen lényegtelen rész...

- Nem igazán- válaszoltam továbbra is a hátán lógva.- Hé, hova lettek a többiek?- kérdeztem, mert feltűnt, hogy csak ketten maradtunk az udvaron.
-Szerintem bementek- válaszolta Louis bölcsen.
- Na neeee- nézem rá elképedve, megjegyzem, még mindig a hátán lógtam.
- Kellett neked hülyeséget kérdezni...- válaszolta vállvonogatva, mire észbekaptam, és leszálltam a hátáról, majd odamentem a faág alá, ahol a telefonom volt, és felmásztam rá, de nagyokosan belekapaszkodtam az ominózus ágba, és a telefonom ismét Louis kezében landolt, aki a fa alól nézte végig mutatványom.
- Nem hiszem el, hogy ilyen béna lehetsz..- motyogta vigyorogva, majd beszaladt a házba. Miután lekászálódtam a fáról, örömmel vettem észre, hogy rohamosan száradok ebben a melegben, ami már tíz óra körül is nagy volt.
- Hahóóóó- kiabáltam el magam, amint becsuktam magam után a teraszajtót.
-Konyha- hangzott az egyöntetű válasz, nekem meg éppen akkor ugrott be valami a tegnap estéről, és James-nek is, mert felkiáltott.
-Hogy mivan...?!!!





Tudom, hogy ez így most dögség, de nincs sok időm, és mindenképpen meg akartam mutatni, hogy még élek. Köszönöm az egyre több oldalmegjelenítést, igazán hálás vagyok, és örülnék a komiknak is, de megyek is, mert késésben vagyok. Szeretek mindenkit csövi :)

PS: A cím a fantáziámat tükrözi... ;)

Ps2: Van egy szerepők oldal is, csak úgy szólok, :D

100 Megtekintéses juhúúú bejegyzés

Sziasztok, sajnálom, hogy csak ritkán tudom hozni a részeket, de azért igyekszem. tudom, hogy nem annyira jó úgy egy blogot olvasni, hogy egyszer csak bejön egy rész, és amúgy meg néma csend van, ezért szenetném majd sűrűbben hozni a részeket, úgy kb. hetenként, mert azért nem tudok sűrűbben írni, hogy az az elvárásaimnak eleget is tegyen. Szeretném, ha csak néhányotok, akinek van kedve, írna kommentet, mert bár köszönöm ezt a száz oldalmegjelenítést is, azért azoknak is örülnék. Tudom, hogy a legtöbb bloggernek ez a 100 nem egy nagy cucc, de nekem, kezdőnek, ez oltári. Csak ennyit szerettem volna, köszönöm, mégegyszer. ;) #welovereaders

888/ BaDman

§Sky szemszög§

-Jaaa, Dylan-nel beszéltem, James, baj, ha én náluk kiszállok? –fordultam oda a tesómhoz.-Öhmm…srácok, nem láttátok a telómat?- kérdeztem körbe, de a nagyon vigyorgó Louison megakadt a szemem.- Mond, hogy nálad van…

- Mit ér az nekem, ha azt mondom igen?-kérdezte incselkedve, amit a többiek visszafolytott röhögéssel fogadtak.

 - Neked nem sokat, de nekem pont egy új teló árát, meg a kedvenc tokomat.- mondtam mosolyogva

.-ÁÁÁ, az nem éri meg.-szívatott tovább, miközben előhúzta a zsebéből az említett tárgyat.

- Akkor mit akarsz?-kérdeztem, megelégelve a játékot.

-Egy puszit az arcomra- válaszolt szemtelenül. És, hogy én miért léptem oda hozzá? Mert kellett az a tok. A kedvenc Batman-es tokom volt. Van Superman-os is, de ez valamiért a szívemhez nőtt.

-ÚÚÚÚ- huhogtak a fiúk, mire Jameshez odasziszegtem egy árulót, de különben mentem tovább rezzenéstelenül. Mikor odaértem elé, gyorsan arconpusziltam, és vártam a telóm. Amit...

-Na, kérem vissza- nyújtottam a kezem.

-Tessék- pattintotta le Louis a tokot a telómról, majd a fekete kiegészítőt a kezembenyomva elindult a szobja felé, amit elég meglepődve nézhettem, majd egy pillanattal később már a hátán lógva ütöttem, és üvöltöttem, hogy adja vissza a telóm, de persze ő csak röhögött.

-LOUIS TOMLINSON!- üvöltöttem, mikor lerázott a hátáról, mire Liam elsuttogta, hogy William.-Oké, akkor LOUIS WILLIAM... William, tényleg?...Szóval LOUIS WILLIAM TOMLINSON AZONNAL ADD VISSZA A MOBILOM!!

-Skyler! Ha nem hagyod abba az üvöltést, lemegyek, és beleváglak a medencébe- hallatszott Harry fenyegetőzése az emeletről, aztán a lábdobogása a lépcsőn, ezért elkezdtem futni valamerre, de mivel két fejjel magasabb nálam, és hosszúak a lábai, pillanatok alatt beért, és a vállára kapott, mint egy csomagot. És ezt az összes fiú végignézte, köztük Louis, aki vigyorogva figyelte, ahogy a haverja, a rúgkapáló testemmel a vállán távozik a teraszra, majd kicsődültek utánunk, Niall egy csomag gumimacival, amit nem tudom hogy szerezhetett ilyen gyorsan.

-Harry én annyira szeretleeeeek- nyújtottam el a szó végét, és aranyosan pislogtam, mire a többiekből kitört a röhögés. James meg persze vette az egészet a mobiljával.

-Tudod édes, tudom- ez volt a végszava, mert hirtelen eldobott, s egy nagy placcsanssal értem be a vízbe, ami nem lehetett olyan mély, mivel hamar leértem az aljára, és onnan felrúgtam magam.

-Gyűlöllek- néztem Harryre aranyosan, majd kitört belőlünk a röhögés. Ott röhögtünk heten az udvaron, és nem bírtuk abbahagyni. Pont mint tegnap. Csak ma tocsogtam a víztől.-Naszóval William, visszakapom a mobilom?

-Persze, de ahhoz el kell érned- tette fel a fának egy olyan ágára, ami pont olyan magasan volt, hogy termetemnek köszönhetően pont nem értem el, míg Louis simán felrakta a telefonom.

-Harry, ha már voltál olyan kedves, hogy bedobtál, húzz is ki- utasítottam a gonosztevőmet, aki, talán másnapossága miatt, de megfogta a felé nyújtott kezemet, amibe amilyen erősen csak tudtam, belekapaszkodtam, és berántottam magamhoz a vízbe.

-És emberek még nincs vége- fordította maga felé James a telefonját, hogy a "nézőkhöz" beszéljen, de amióta be lettem lökve- dobva- a medencébe, kicsit remegett a felvétel a röhögéstől.- Most jön a Sky bosszúja kettő! Louis, szerintem fuss!

- Most, mér’?- kérdezte lazán, majd elkezdett sétálni. – Úgysem ér utol…

-Hogy mit mondtál?!! Már bocs, de négy évig parkouroztunk.- jelentettem ki, és eszeveszettül rohanni kezdtem utána, rögtön, miután kipattantam a medencéből.

- Gyerünk…Kapd el!... Ököllel ütsd!- buzdítottak a fiúl, míg Logen ráérősen sétálva filmezte, ahogy méterről méterre érem utol Louist.

- Megvaaaaaagy!- ugrottam a srác hátára egy csatakiáltással, amit a többiek röhögve fogadtak, majd Zayn, és Harry elmentek készülődni, én meg még mindig Louis hátán lógtam.

- Nem akarsz leszállni?