2015. március 29., vasárnap

666/ Reggelt!

Na, jó. Kezdjük ott, hogy miután a fejembe nyomtam a sapit, Tobias megérkezett az első körrel. És ez így ment nem egy-két körön keresztül. Mivel a szervező, akinél jelentkeznünk kellett volna a fellépésre, látta, hogy egy kicsit eláztunk, elengedett minket, azzal a mondattal, hogy majd bepótoljuk. Ezek után már nem emlékszem semmire, de magunkat (Jamest, és engem) ismerve, be fog ugrani az egész este a nap folyamán.
Reggel totál kómásan keltem, azt se tudtam, hol vagyok, és a szokásos fejfájás is meglátogatott ezen a szép napon. Miután hajlandó voltam kinyitni a szemem, és körülnézni, rájöttem, hogy nem a szállodában vagyunk, és hogy James mellettem ébredezik, mire felé fordultam.
-Mennyi van meg?- kérdeztem a halántékomat masszírozva.
- Elhalasztjuk a fellépést, és most Charley jön egy kör Vodkával.- nyögi fáradtan.- Egyébként hol vagyunk?
- Nemtom, de nem otthon, azaz nem a szállodában.- javítottam ki magam gyorsan, mert mindig az otthonomnak nevezem a szállodákat.
- Derítsük ki?- kezdett el feltápászkodni, mire én is éledezni kezdtem, majd mikor már állt, hirtelen a hátára ugrottam, hogy vigyen el felfedezőkörútra, amire számíthatott, mert azonnal elkapott, és elindult.
- Szerintem menjünk le a lépcsőn- mondtam, és örömmel konstatáltam, hogy már nem fáj a fejem.
- Jó reggelt- hallottunk a hátunk mögül egy hangot, mire megfordultunk , illetve csak James fordult meg, mivel én még mindig majmosdit játszottam.
-Szia Liam- köszönt James egy biccentéssel, mivel a kezével engem tartott.- Hol vagyunk?
- Hát a Direction villában- válaszolt tök normálisan, amit mi is elfogadhatónak ítéltünk. Ha jobban körülnéztem a folyosón, ahol álltunk, észrevettem hat ajtót, egyen Liam jöhetett ki az előbb, a másikat mi használtuk, és gondolom akkor a maradék négy meg a fiúké.
-Öhmm… jó, akkor máshogy kérdezem.- vakarta meg a fejét James, de mivel ehhez a művelethez el kellett engednie, szorosabbra fontam a lábaimat a dereka körül.-Mi mit keresünk itt?
- Jaa, hát Dominik nem tudta, hol van a szállodátok, a többiek meg sík részegek voltak, ezért ide hoztalak titeket. Remélem nem baj- kezdett el azonnal magyarázkodni.- Amúgy meg fejfájás csillapító a konyhában van kikészítve.
- Köszi, de nem kell- köszöntem meg. A következő pillanatban nyílni kezdett egy szobaajtó, és kitámolygott rajta a másnapos Louis. Mivel Youtuber lévén mindent felveszek, ami érdekes, ezt sem hagyhattam ki. A mobilom a sortom zsebében volt, ezért gyorsan előkaptam, és felvettem a holdkóros Louist. Ez tuti bekerül a legközelebbi videóba. Szerintem vagy annyira fájt a feje, és rosszul volt, vagy csak egyszerűen fáradt, de nem vett észre minket. Pedig elég feltűnőek voltunk, én James hátán, a két srác pedig csodálkozva nézi a másnapos fiút.
-Reggelt- köszöntem rá hirtelen.
- Jobbat- jött reflexből a válasz, aztán felénk kapta a fejét, és csodálkozva nézett ránk.
- Liam!- fedezte fel haverját, és láthatóan nagyon örült neki.
- Konyhában- vágta rá a srác kapásból, mintha minden reggelt így indítanának.
-Halkabban nem lehetne, Jött a nyöszörgés, mire a folyosó másik oldalára kaptuk a fejünket, mire Louis felnyögött. Fejfájás, ha-ha. Jó, ezt a gonosz énem mondta.
- Madárcsicsergős szép jó reggelt!- rikkantotta James, ami elég volt ahhoz, hogy a két jelenlévő másnaposnak szinte mindene összeránduljon a fejfájástól, a másik két szoba ajtaja pedig nyílni kezdjen.
- Miért kell üvölteni?- tette fel a helyénvaló kérdést Zayn.
- Tökéletesen idepasszoló kérdés Mr. Zayn- kiáltottam most én.- Nem tudok rá választ adni. Talán hangosan szebb az élet.
- Jó, Jó fejezzétek be- csitított minket az egyetlen antimásnapos ember az ittlévők közül, de eszünk ágában sem volt abbahagyni.
- Liam- kiáltottam, mintha csak most találkoztunk volna.- Hogy aludtál?
- Tényleg, és ti srácok, miért vagytok ilyen morcosak?- kérdezte James is a normál hangerőnél egy picit hangosabban, mire valamennyien a fjükben kis kalapácsokat érezhettek, amik minden egyes szónál az agyukat ütik, éa semmit se tettek ez ellen.
- Ha nem üvöltenél még mi is jól keltünk volna- kiabált vissza Louis, aztán mérgesen letrappolt a lépcsőn.
- Búúú!- játszottam el a szomorút még mindig kiabálva. –Ne hagyj itt szívszerelmem!- kiáltottam még egy utolsót, és gyorsan leugorva tesóm hátáról, a srác után szaladtam. A többiek meg szerintem elindultak aludni még egy kicsit.
- Naa, neharíí- játszottam a nyávogós kispicsát, mire furán nézett rám.- Ez normálul annyit tesz, hogy Bocs.
-Semmi, de máskor légyszi ne keltsetek minket így- kért, miközben bevette a fejfájáscsillapítót. – Kell?
- Nem kössz, nem fáj.- utasítottam el a felémnyújtott bogyót.
- Az hogy lehet? Jimmin kívül te és James áztatok el a legjobban.
- Tudom, de nekünk kelés után háűrom percig szokott fájni.- mondtam, majd végigpillantottam magamon.- Azta… bahh. Kaphatnék egymásik pólót? Ezt asszem valamivel leöntötték.
- Persze, gyere.- mondta, és elindukt felfelé az emeletre, ahol már senki se volt a folyosón.
- Vajon James hol van?- kérdeztem.
- Szerintem Liamtől kap egy pólót, és éppen azt veszi át- válaszolt, miközben benyitott a szobájába. – Green Day-es jó lesz?
- Persze, imádom- válazsoltam, malyd megpillantottam a szekrényében, amiből épp szedte elő az említett ruhadarabot, egy rohadt jól kinéző Full cap-et, amiről eszembe jutott a tegnap kapott, ami valószinüleg a Bungee-ban maradt. – Hú, hölcsön kaphatom?
- Mit? Ja, azt, persze. akár el is viheted. Én nem hordok olyat.- nézett rá a sapira, amit rögtön a fejembe nyomtam.- Tessék, itt van a póló- Nomott a kezemve egy nagyon sötétkék darabot, melyen az együttes, és a logó virított.
-Köszi.
- Itt is átveheted, elfordulok, de ott a fürdő…- kezdte el mondani, de én egyszerűen lekaptam a pólóm, és felhúztam az újonnan kapottat, mire elkerekedtek a szemei.
- Most mi van? A fél világ látott már bikiniben, köztük, meg ha jól tudom te is. Ez miben lenne más?- kérdeztem, és a fejembe nyomtam a szervált sapit, amiről meg kell, hogy mondjam, jól állt a kicsit hosszú pólóval együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

We love readers

Nem tudom, ki olvas, ki nem, mindenesetre örülök, ha valaki néha benéz. Magamnak, és nektek írok. Nem függök tőletek, és a visszajelzésektől, de örülnék nekik. #welovereaders